Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
300 A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. Politikai előrelátásnak, bölcs preventív rendszabálynak látszhatnék hát, hogy Bocskay ki akarta tiltani Magyarországból a hatalmas, nagy befolyású testületet, mely eddigelé csak északnyugati Magyarország egy sarkán, a thúróczi prépostságban, tudott lábat vetni, mielőtt tovább terjedne s más irányban árthatna. Lehet is, hogy a fejedelem e föltételében rejlett valami csekély magva ennek az előrelátásnak. Ha azonban tovább olvassuk Bocskay kívánsága indokolását, azt veszsziik észre, hogy rája az alkalmat egészen más ok, egy a legutóbbi időben a katholicus ellenreformáczió kíséretében fölmerült sérelem szolgáltatá, mely alakilag ugyan inkább magánjogi természetű vala, de lényegében és következményeiben közjogi térre, az egyházpolitika mezejére csapott át s a protestantismus ellen irányult. A kinek ugyanis a XVI. század legvégéről vagy a XVII. század legelejéről kelt királyi adománylevelek vagy íiscális javak zálogbavetéséről szóló királyi inscriptionálisok akadnak kezébe, ha figyelemmel olvassa végig a szöveget, igen sokban talál egy megjegyzésre méltó tételt vagy záradékot, mely a vallás, az egyház ügyéről szól. Ebben a záradékban azt szokta kijelenteni a király, hogy az adományozott vagy zálogbavetett birtokokon vagy uradalmakon a vallás, az egyház ügyében az adományosnak vagy zálogbirtokosnak és örököseinek semminemű jogot, hatalmat vagy jurisdictiót nem enged, hanem ezeket megtartja magának. 1) Más szóval ez azt jelenti, hogy a király az adományozott vagy zálogbavetett birtokra a kegyűri jogot s vele a »cujus regio, illius religio« általánosan elismert elvét kivételképen ]) P. o. Rudolf 1601. jún. 7. Szécsén, Szaláncz, Somoskő, Tapolcsány várakat, s a lerontott Gácsot s a szabolcsmegyei Szentmártou kastélyt Forgács Zsigmondnak a következő záradékkal inscribálja: »Hoc tarnen per expressum declarato, quod nos per collationem bonorum istorum, nulluni ins nullamque potestatem in religionis negotia et iurisdictionem ecclesiasticam saepefato Sigismundo Forgach, lieredibusque ac posteritatibus eiusdem utriusque sexus universis eorumque successoribus concessimus neque concedimus.« (Lib. reg. 5. fol. 443.) Az adománylevél ezen birtokokról Forgács Zs. számára ugyanezzel a záradékkal 1604. ápr, 7. (láb. Heg. 5. fol. 703.) Barabás S. barátom szives közlése,
