Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1605. NOVEMBER — I>ECZEM BERßEN. 2 8 I gyarokkal szemközt, de teljesen a semmivel egyenlő a német tanácsosokkal szemben « Törvénykezési, politikai és pénzügyek, mind a német tanácsosoktól függének, a kik az ország jövedelmeit kivitték az országból.... »8 ha azután a rendek az országgyűléseken zajt ütöttek s régi szabadságaik helyreállítását sürgették: mindhiába volt; mert a főpapi rend nem tartott velük, néhány kevés tagját kivéve, nem működött közre velük, a mint tehette s lelkiismerete szerint tennie kellett volna, az ország szabadságai visszavívásában, nehogy megsértse ezzel a németeket, nehogy kiessék e miatt a németek kegyéből.« *) Mindenre rábírták a német tanácsosok — folytatja tovább az emlékirat — a püspököket; rábírták arra, hogy az egyházi irregularitás szabályára való minden tekintet nélkül ítéljenek, mint bírák, élet és halál fölött. Fej- és jószág vesztést mondattak ki a főpapokkal a legelőkelőbb magyar urakra magánbosszúból vagy azért, mert pénzükre a kamarának szüksége volt. . . . »E buzgalommal és hűséggel igyekvének a magyar püspökök azoknak (a német tanácsosoknak) kedvét keresni, a kiktől fiíggöttek ... s mint a néma kutyák, hogy ki ne 0 Sicché sebene quest' autorita de sudetti prelati era versa li Ungari grandé, era pero verso li consiglieri Tedeschi nulla. Percbe nelle cose di qualche momento non si restava alla deliberatione del consiglio Ungaro, ne li secretarii overo cancellieri ungari scrivevano altro, che quello che li Tedeschi dettavano, ne li giudici, maximé nelle cose publiche pronunziavano sentenze, senza che prima non fossero modificate da loro, ne il locotenente usava il suo carico, senza loro limitazione, ne li presidenti delle camere d'Ungaria disponevano de quelle puoche entrate ch'erano in le loro mani, se prima non s'era ordinato dalia camera aulica overo Austriaca. E questa amministrava le minere et l'altre intrate piú grosse di quello regno, senza che l'Ungari sapessero pure, quali et quanti fossero, overo dove s'impiegassero, basta, sapevano che si portavano fuori del regno. Per il che li regnicoli, in tutte le loro diete grandemente strepitavano, dimandando la restituzione delle loro antiche liberta, ma nulla giovava: per non esser uniti insieme con loro da dovero li sudetti veseovi e prelati, la maggior parte de' quali, eccetuando alcuni poclii, 11011 adoperavano, come bene potevano. e per conscienza dovevano, questa loro autorita in la recuperatione della sudetta liberta, per 11011 offen der la jiatione alemanna et perdere la gratia di quella...«