Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1 605. NOVEMBER DECZ EMBER BEN. 263 Jóakaró emlékiratával azért azt volt czélja kimutatni, hogy, miután a rendek a török-béke nélkül nem akarnak a koronával külön egyezni s miután a török-béke bizonytalansága miatt a korona meddő praetenziókra nem bocsátja el hadait, hát okvetlen szükséges, hogy a rendek, ha a csász. sereg nagy részének elbocsátását komolyan kívánják, e kívánság teljesítéséért a korona megnyugtatására szolgáló ellenérték felől a kiegyezés föltételeinek végigtárgyalása előtt nyilatkozzanak. Ennek az ellenértéknek idevágó része az volt, hogy a gyűlés egész határozottan jelentse ki, hogy az esetben, ha a török-béke föltételei nem volnának elfogadhatók s látni lehetne, hogy a török a kibékülést nem akarja s Bocskay kiegyezését is ellenzi, a föltámadt magyarság a kiegyezés föltételeinek a korona részéről leendő elfogadása után nemcsak az elfoglalt várakat fogja a királynak — persze a Bocskay uralma alatt meghagyandók kivételével — visszaadni, hanem kötelezi magát a törökkel teljesen szakítani, sőt koronás királya szolgálatában a török ellen harczolni. 2) Tekintve azt a viszonyt, azt a szövetséget, melyet a porta Bocskayval kötött, a rendek Forgácsnak ezen különben méltányos kívánságára nem állhattak rá. Válaszukban csak azt hangoztaták, hogy a kiegyezésnek és török-békének egyszerre, párhuzamosan kell mindenesetre létre jönnie a fegyverszünet idején belől; a közben pedig ha (a mit hallgatók g elismertek) nem bocsáthatja el a király a katonaságot, legalább vonja ki az országból. 3) Fölmerült azonban e dolog megbeszélése alkalmából az a kérdés: miért gondol a király arra, hogy a magyarokkal a török nélkül egyezzék ? s ez a kérdés előtérbe nyomta azt a már egy darab idő óta lappangó gyanút, hogy a törökkel meg a magyarok belevonása nélkül szándékozik békülni. — s így Bocskayt és követőit ki akarja játszani az udvar. ') A többiről, azaz Forgács emlékiratának többi pontjairól, alább a maguk helyén. 2) Irományok XV. sz. 3) Irományok XII. sz. (nov. 25.) és XVI. sz.
