Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1 005. NOVF.MBEtt - DECKEMBEftliEN. 255 A király ellenben ott fönn, a távoleső, a biztos, a ».jóivédett« Hradzsinban máskép gondolkozott, 0 nem kívánt a törökkel békét kötni. Ebbeli magatartását kimagyarázandók, a szerencsi rendek, emlékiratukban, azzal az iszonyú váddal terhelték Rudolfot, liogy országainak hangos jajjai elől azért zárkózik el oly gondosan s a törökkel háborút azért folytat, mert a háborúból hasznot húz, vele kereskedést űz, nyereségesen kalmárkodik; mert e háború örve alatt a keresztyénség fejedelmeitől pénzsegélyt kap, de azzal aztán nem a népen élő zsoldosokat fizeti, hanem kincstárát tömi, palotákat építtet, drágaságokat és régiségeket vásárol össze. 1) Tagadhatatlan, hogy a divatozó toborzási zsoldos-rendszer kíméletlen kiaknázása, a visszaélések elharapózása következtében., nem egy császári hadvezérnek volt a török-háború mint régebben, úgy Rudolf alatt is, valóságos aranybánya; 2) de nem a királynak, a ki magán birtokai tetemes részét is zálogba veté, hogy a török-háborúra évenként szükséges roppant összegeknek legalább egy részét előteremthesse s a ki a mit gyűjte ós összeszerzett, bizony a magáéból gyűjté s szerezte. A király ellen hát ezt az iszonyú vádat csak a legvégső elkeseredés és pedig alaptalanul támasztotta. Rudolf, a ki abban az eszmekörben növekedett föl és abban a nézetben élt, hogy a németrómai sz. birodalom császárja még mindig az egész keresztyénség feje, kötelességérzetből folytatá mindenek előtt a »szent háborút« a török ellen. Vájjon jó politikus volt-e az, a ki e szent háborút nem alkalmas időben is, meg elégtelen eszközökkel úgy folytatá, hogy a török helyett saját népét, saját országait fogyasztotta, az más kérdés. De annyi bizonyos, hogy Rudolf magatartásának, melytől az ideális lendület el nem tagadható, e fölfogás volt egyik rúgója, melyhez aztán egy másik, tán még erősebb, mert egyéni 3) Szerencsi gyűlés irományai; függelék, 1. sz. *) E részben csak Bánta Györgyre kell gondolnunk, a ki mint vagyontalan közember kezdé s magyarországi szereplése idejében máiannyira vitte, hogy Rudolfnak több mint 100 ezer forintot — mai értékben körülbelül másfél milliót — hitelezhetett.
