Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
I. A MEGHIUSULT POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. JANUÁRJÁBAN
1605. JANUÁR,JÁRAN. 2 a nemzet jogai, a lelkiismeret kívánalmai tiszteletben tartását, a visszaélések megszüntetését igérné. hogy a híveket annál biztosabban, annál szorosabban lánczolja törvényes urukhoz, hogy bennük támaszt nyerjen az ingadozó trón mellé; hogy a kétkedőkbe, a tántorgókba hitet, reményt, bizalmat öntsön, hogy az eltérteket, a lázadókat, az ország meggyűlt bajai orvoslásának kilátásba helyezése, a szentséges, a megszeghetetten királyi szó kimondása által a király hűségére ismét visszatérítse, s a fölvett fegyvert, Bocskay kardját, a. hajdúság puskáit az ellen a török ellen irányoztassa, a kit. — minekutána számban elfogyasztá, hatalomban megalázá, a fejlődésben századokra megakasztá s tán örök időkre a jelentéktelen nemzetek sorába taszította le előkelő polczáról a magyart, — a reménytelenségnek, az elkeseredésnek. a kétségbeesésnek érthető politikája, mint szabadítót volt kénytelen a rá kosi találkozás. 1605 óta, üdvözölni. De ha már elmulasztá a kir. előterjesztés ezeket az ethikai eszközöket igénybe venni, legalább mutatta volna meg a király a híven maradtaknak, hogy mit és hogyan szándékozik tenni az uralma alatti országrész védelme, a belháború lecsillapítása végett. Alkudozni fog-e Bocskayékkal ? s ha igen: mik és minők vezérelvei ? Vagy erőszakot alkalmaz az erőszak ellen s minő intézkedések várhatók tőle ebben az esetben ? . . . A kir. propositio mind e kérdésekre nem felel s valóban inkább komikus, mint elszomorító, hogy akkor, midőn az ország lángban áll, nem tud okosabbat temii a kormány, mint a szokásos, föltételes insurrectió behívását kivánni január végén — szeptember második felére!! Hogy addig mi történik ? azt persze a jó isten tudja. Ehhez az ólomlábű gyorsasághoz vatóban méltó a kir. propositio befejezése, melyben arra kéri Rudolf a rendeket, hogy a veszély közepette, a mely miatt az országgyűlést is ily szokatlan korai időre hívta egybe, ne sokat vitatkozzanak, hanem mindjárt első válaszföliratukban fogadják el a kii', előterjesztés pontjait.. 1) ') Irományok XVIII. sz. — A pápai nunczius ugyan azt- írja Prágából 1605. január 3-án: »Kua Mtá ha con diligeijza fatto estrabere
