Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
I. A MEGHIUSULT POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. JANUÁRJÁBAN
1605. JANUÁRJÁBAN, 19 ellenére tartanak s tartanak hajdúkat szolgálatukban, a minek kárát ő felsége s az ország most vallja, mert íme Bocskay a kiméit s ki nem irtott hajdúkkal kezdte meg lázadását. 1) A kir. előterjesztést, mely 1605. január 2-ikán kelt. vízkereszt előtti napon küldé meg készen kidolgozva a király Mátyás főherczegnek, 2) teljes hatalmat adván neki, hogy mindazt, a mi a végre szükséges, hogy az országgyűlési rendek Bocskay támadásának mindén igaz ok és alap nélkül való voltát belássák, nekik a replicában előadja, ha a kir. propositió bevezetése őket erről meg nem győzné. Mert az előterjesztésben a fősúlyt erre fekteté a király. Dagályos, de mégis döczögős, darabos és a különben szokásos melegség nélkül szűkölködő irályban (mely sem Nagymihályi Ferencznek, ha az ő fogalmazta tervezetet fogadták el, se Himinelreichnek, ha az ő műve, becsületére nem válik) azt fejtegette itt Rudolf, hogy az ország érdekében mennyit fáradozott ő s mit mindent nem tőn az ő közbenjárására a német birodalom és az egész keresztyénség s hivatkozott azokra, a kik két év előtt, a rendek végzéséből, a török biztosokkal a béke kedveért beszélgetésre jöttek egybe Pesten, hogy a török-béke tisztességes föltételek alatt való megkötése is mennyi gondot okozott nekie. S midőn a békéből nem lőn semmi, midőn a török kénytelen volt a mult év (1604) őszén a király győzelmes serege előtt csúfsággal elvoniilni Esztergom alól: e győzelmes sereget Bocskay perfid támadása megakadályoztatta diadalútjában, sőt föloszlatta azt, úgy, hogy most az ország, a hívek védelmére ismét új erőre, új seregre van szükség, melyről a lázadók nem átalják azt állítani, hogy az az ország szabadságai elnyomására fogna fordíttatni. Az előterjesztés aztán Bocskay támadása jellemzésének fordúl; kemény szavakban ecseteli az ő és hajdúi hitszeg és ét; erősen szemére hányja, hogy Básta haderejét, mely a török ellen volt küzdendő, a keresz1) Irományok II. sz. 2) Irományok XIX. sz. Egyszersmind elküldé a király a prágai udv. kamara és a haditanács véleményét is. Az előbbit 1. Irományok VII. sz.; az utóbbi, sajnos, nincs meg. 2*
