Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

212 A KORPOJÍAT ORSZÁGGYŰLÉS. getlenül a császártól — bízni a békéltetést. Érthető, ha é mozgalom a prágai udvar államférfiamul nem csak figyelmet keltett, hanem fölébreszté bennük a nagyon is jogosult féltékenységet a mozgalomnak lelke: a pfalzi választó iránt — és így a Bocskayval való kiegyezés esélyeinek skáláján egy-két fokkal előbbre vitte a mutatót.

1) Vegyük még e különféle körülményekhez azt a hatalmas argumentumot, hogy Esztergom időközben a török birtokába jutott, Érsekújvár pedig a török ostroma alá került s meg fogjuk aztán érteni, hogy az okok óriási súlya alatt még a spanyol király is oda utasítá azt a követét, a ki pár hóval ezelőtt Bocskay követeléseit szemérmetleneknek találta, hogy a magyarokkal való kiegyezést császári unokabátyjának melegen és határozottan lelkére kösse.

2) A kiegyezés barátainak sikerült kivinniük, hogy a Bocskayék most már ismert föltételei alapján a király a végleges teljhatalomadó levelet a kiegyezés nagy műve létrehozásához Mátyás főherczeg számára kiállítsa, habár azt még egyelőre Molard Ernő báró, Rudolf bizalmasa tartá kezei között, a kinek (ha igaz, a miről a különben jól érte-* sült spanyol követ S. demente tudósít bennünket) titkos utasítása volt császári urától a teljhatalom ellensúlyozására az esetben, ha azzal Mátyás főherczeg örökké gyanakodó bátyja akarata ellen a maga hasznára találna visszaélni.

3) ') L. Eitter id. h. 344—345—347 stb. számok. Alább a »garan«sria« kérdésénél e tárgyra még vissza kell térnünk. B) A spanyol király utasítása kelet nélküli (Simancasi ltár, a M. Tud. Akad. birtokában), de mindenesetre jóval deczember 24-dike előtti. Alapja egy november elején írt követjelentés. 3) S, Clemente 1605. octóber 29-diki jelentése (U. o.). E végleges teljhatalomadó levélnél azon fölhatalmazásra kellett gondolnom, melyet (mint alább a III. fejezetben látni fogjuk) octóber 22-kén a török-béke-tárgyalások ügyében adott a király Mátyásnak, miután a. hivatalos acták más fölhatalmazásról ebből az időből nem szólnak. De mivel másrészt a velenczei követ szept. 23-diki jelentéséből tudjuk, hogy ekkor Eudolf ingadozott: ne vonja-e vissza Mátyástól a magyarokkal való alkudozásra adott fölhatalmazást; joggal kell föltennem, hogy S. Clemente híre igaz s Eudolf csakugyan octóberben adott Mátyásnak végleges plenipotentiát a magyarokkal való kiegyezéshez.