Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

208 A KORPOJÍAT ORSZÁGGYŰLÉS. gatását is arra az esetre, ha Bocskayt Erdély birtokában bármi ellenség megtámadná, mindez hangosan beszél a mellett, hogy a bécsi udvar válasza a kiegyezéshez elegendőalapot nyújtott, a miről bennünket különben Illésházy tanúsága is meggyőzhet. fagyon fontos körülmény ez. Mert ha Mátyás főherczeg most nem enged; ha ő is megmarad azon az állásponton, melyet a kiegyezés ellenei, a császár »reputatiójának« féltői különösen Prágában nem győztek eléggé hangoztatni, hogy t. i. a magyarok követeléseinek teljesítéséegyértelmű az uralkodó tekintélyének lerombolásával, bizonybizony alig lesz a korponai kiegyezési tárgyalásokból valami.. A mint azonban Mátyásnál a józan ész győzedelmeskedett, épúgy nyert tért a józan belátás a prágai udvarintéző köreiben, a hol az előadott kedvezőtlen körülmények nyomása és a Mátyás főherczeg adta jó példa ellenére is csak apródonként kezdtek beletörődni a kiegyezési tárgyalások folytatásának s magának a kiegyezés szükségének gondolatába. Az a fönnhéjázó, de csak a vis inertiae törvényénél fogva s csupán makacs ellenállásában erős párt, a melynek oszlop-emberei különben gyávák voltak arra, hogy a beteges, elzárkózott, s az okos szóra sokszor nem hajtó uralkodónak kitörhető haragjával szembeszálljanak s ha kell, a szükséges igazat neki megmondják;

2) az a párt. mely fejét éppen a legveszélyesebb pillanatokban szokta volt elveszíteni

3) s mely mint vízbefúló a szalmaszálhoz, úgy kapkodott még most is, a legutolsó pillanatban is, a birodalmi viczekanczellár Corraduzzi ama képtelen ötletéhez, hogy t. i. a szerencsétlen Báthory Zsigmondot kellene rejtekéből elő]) Levelei Bocskayhoz 1605. september 8. és 31. Közli Szilágyi Sándor id. h. 2) Még a »kemény« Unverzagt is csak egy izben mert nagy reszketve kérni Rudolftól az udvari kamara üres pénztára számára néhány ezer forintot Rudolf magánpénztárából s ekkor is leszidva kergette őt ki a császár. L. Stieve II. 732.. 3) Ezt a velenczei kövei mondja. Dispacei di Germania. 1605sept. 23. (bécsi udv. ktár). "