Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
200 A KORPOJÍAT ORSZÁGGYŰLÉS. Első benyomásuk bódító hatása alatt úgy látszott, hogy a magyar kérdésnek csak egy megoldása, csupán egy megoldója van: a kard. Az indignálódó császár-király nemhogy a Mátyás főherczeg és Bocskay közt alig megkezdett kiegyezési alkunak folytatását, hanem még fegyverszünet kötését sem volt hajlandó megengedni, — a minthogy »nem is cselekedhetnék máskép (mondja Velencze követe) császári tekintélyének sérelme nélkül.« J) Hiszen ha teljesülnek e föltételek, egészen más állapotok fognak Magyarországon beállani, új állapotok és új viszonyok, melyek a magyar nemzettel szemben követett politika szekerét egészen új és másfelé vivő országútra terelnék, talán oda vissza, a hol egykor a magukkal is jótehetetlen II. Ulászló 2) és II. Lajos megrekedtek vagy épen tán merőben ismeretlen tájak felé, oda, a honnét a lengyel respublica királyi czímmel ellátott, kötött kezű elnöke való. Különösen ettől az ismeretlen vidéktől való félelem nehezedett a bécsi és prágai udvarra egyaránt, ha egyébként is nem látszik vala nehéznek, a gondtalan és kényelemszerető államférfiak előtt, új vágásba fordítani a megszokottban már agyig forgó kerekeket. Hát még a vallásszabadság elismerése! Egyenes megtagadása egy közel százesztendős, kitartó és alkut nem ismerő politikának, melyért már a schmalkaldi háborúban annyi vért ontottak a német és spanyol habsburgok alattvalói s mely a római-német birodalom császárjához oly erős vaskapocscsal fűzte a pápai széket, a spanyol monarchiát s a Xémetbirodalom katholikus fejedelmeit! Nag}- volt hát a fölháborodás az ellen, a ki ilyesmiket akar s keményen csengettek e fölháborodás visszhangjai az érdekelt körökben mindenütt. A prágai nuncius, Yercelli püspöke, meg is volt szentül győződve a felől, hogy ezek miatt a követelések miatt a magyar kiegyezés műve » . . . perché 11011 lo puo far l'imperatore per sua riputatione, trattando con ribelli suoi va?alli.« Dispacci di Germania 1605. augustus 1. (Bécsi udv. ltár.) -) Erre kiil. Himelreich inagy. kir. titkár hivatkozik, fölhiván a király és főherczeg figyelmét. Irományok VI. 32-
