Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.
1605. ÁPRII, 20. 153 «emmi egyéb nem lebete, maga íletének megtartásáért úgy indíttatott. Azolta penig minden rendekhez oly szelígységgel ^s engedelmességgel viselte magát Nagod, hogy az is elég bizonyság, hogy erőszakkal semmit magának venni és tulajdonítani Nagod nem akart. Ilyen nagy progressus és szerencse pedig, kikkel az nagy Isten az Nagod dolgát ez kevés időben megáldotta, minden emberi elmíket megfognak és megmutatják, hogy csak egyedől az nagy Istennek vezérlése volt Nágdal, az ki ezt cselekedhette. Mely dolognak mi kegyelmes urunk mind kezdetit és eddig való progressussát meggondolván, azt is penig mi végre, tudni illik hazánk és nemzetünk szabadsága mellett az Isten nevének tisztességének előmeneteli re viszen. 1) Legelsőben nagy hálákat adunk ő szent felségének az ki minket erre az gyülekezetre egyben gvőjtött és egy szívvel lélekkel erre egyessé tött, hogy Nagodat mint a mi Magyar nemzetünkből és atyánkfiai kezől verőnket, tagunkot nagy szeretetből, szép egyességből, szabad akaratunkból urunkká, fejőnkké és fejedelmünkké az mai napon választottunk. Elhivén azt bizonynyal, az mely Isten Dávidot az juhok aklából, Mojzest az pásztorságból, Sault az pórságból nagy királyokká választotta, szentelte és nevelte, ugyan azon Isten velőnk egyetemben Nagodat is az mikezettünk való fejedelemségre ez mai napon szenteli, választja és confirmálja. De nem titkoljuk el kegyelmes urunk, sőt ez egész világnak akarjuk hogy nyilván legyen, hogy az mely fejedelmünk, királyunk Római császár urunk ő fölsége ennek előtte volt minekőnk. fegyvert fogván hadai ellen, Nagodat választjuk helyette fejedelmünknek. Hanem az mint hogy liüti tartása ellen ő felségének, melylyel Magyarországnak köteles volt, Intőnkben és szabadságunkban niegháborítottanak az ő fölsége után való generálisok, mi is Gál-Szécsben tavaly tett ])rotestatiónk szerint az ő felségétől reánk vetett súlyos sententia ellen, kihez képest mindnyájan halálnak lettünk volna J) Varians egy másik egykorú példányban (Kriegsregistr.): azt is penig mi végre tudniillik hazánk és nemzetünk szabadsága mellett, kit az isten nevének, tisztességének előmenetelire reménljük, hogy -édébb is viendő naponként.
