Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.

150 A. SZERENCSI . GYŰLÉS. jó alkalmatossága által szikség, liogy szolgálatot adjunk öbleikben, ki nekönk jövendő hasznunkra légyen. 4. Kivánjuk azért tudnia kegyelmetektől ilyen nagy szükségönkben, holott még az idegenek is jó akaratra indultattak mi hozzánk, hogy az országbeliek micsoda jó akarattal és segétséggel akarnak hazunknak (sic, pro: hazánknak) ilyen jovának véghez vitelére lenni. 5. Mert azt tudom dolog, hogy ha egyaránt nem fogjuk, elől az dologban jó módjával nem mehetönk; az én értékem is penig az hadakozásra szolgáló népnek interteneálásá(Va^, ti kegyelmetek segétsége nélkül nem elégséges; találják fel azért az módját, hogy mind most, mind penig ez után is (si maior ingrueret necessitas) mennyire való* segétséget tudjak ti kegyelmetektől várni. 6. Azt is tudjuk, hogy sokan post habito bono publicor partibus Germanicis adliaeserunt, kik kezett vadnak etiam liberae Civitates, kik mint egy fomites malorum mind minekönk, mind penig felebarátj oknak sok károkot. akadály okot,. zűr-zavarokot szerzettenek az országban. Annak okáért azok felől serio animadvertálni akarjuk, et bona illorum contiscari faciemus. 7. Továbbá, miérthogy az idő fordulván, az mint ax dologtok (sic, pro: clólgok) kévánják, lövő szerszámunkat mikor mezőre kellettik vinni, ahoz barom és szekerek kiván— tatnak, az szabad várasokban penig kiknek azfélit kellenehordozni, sokan rebelláltanak; míg azért vagy sponte vagy armis viszont az mi hívségünk alá jőnek, kivánjuk azt ti kegyelmetektül, hogy itt elrendelné magok kezett: az álgyukhoz vonó barmot, szekeret azt olyképen tartsák, hogy ad primam nostram admonitionem az hova kívántatik oda küldhessönk. 8. Noha némely vármegyék az hadak miá niegsanyarottak, mindazáltal ugyan ad extremam inopiam nem redigáltattak. Annak okáért kivánjuk azt, hogy ti kegyelmetek minden vármegyében bizonyos emberek kezében mindenféle élést contribuáljon, kiknek mi neveket tudván és őket levelünkkel admoneálván, hordathassuk táborunkban az élést fogyatkozás nélkül.