Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

II. A SZERENCSI GYŰLÉS 1605. APRIL HAVÁBAN.

1605. ÁPRIL HAVÁBAN. 131 ;V közlelkesedés daczára is élő merték hozni a gyűlésen az alkudozás, a békés kiegyezés kívánságát. De az írott emlékek teljes hiánya miatt nem tudom, mennyire volt ventilálva • e kérdés a rendek és Bocskay előtt, s ha volt, mily nehézségeken törött meg. Mert hogy megtört, azt Bocskay előterjesztése mutatja, melyet a szerencsi rendek elé nyújtatott és mely a béketárgyalásokról egy szóval meg nem emlékezik.

1) Csak mint távoli czél, mint a küzdelmek, harezok és -szenvedések díja van az előterjesztésben a béke oda állítva, mikor a fejedelem a kicsapongó katonaság okozta károk türelmes elnézését kéri, a jövendő, a jó reménység fejében, »Mint szintén a zűrzavar-időben menő útonjárók minden •órában a meleg napot várják az eső után«, mondja a fejedelmi propositiók költői tollú szerkesztője, azonképen a rendek is a béke s nyugalom elnyerésére irányítván tekintetüket. az ideig-óráig tartó szenvedésről feledkezzenek meg. Ne fájjon most senkinek se háza, se jószága pusztulása, tűrje békével magánügyei háttérbe szorítását, mert nemsokára ütni fog a kárpótlás, az elégtételszolgáltatás órája s »mint a Scythiából kijött magyaroknak, kik ló farán hozták ki feleségüket, gyermeküket, nekünk is — csak értsünk egyet s fogjuk egyaránt — házunk helyett házat, jószágunk helyett jószágot és elveszett marhánk helyett fegyverünk által elegendő marhát fog adni a,z úristen!« 2) A propositiók elseje arra vonatkozott, hogy a hadviselést mily irányhan folytassa az ország s különösen miután Básta Eperjesről hátrább, Pozsony és Bécs felé szállott, mit tanácsolnak a rendek Bocskaynak? Tudatta egyszersmind Bocskay, a rendek tanácsadását megkönnyítendő, hogy a török császár segédhadai, a nagyvezirnek és egyéb basáknak a fejedelemhez intézett levelei szerint, nem sokára loro patiranno piü d' ogn' altro, dovendo andar tutte le cose loro in manifesta rovina et con pericolo, che non accommodandosi, tutto finalniente sia per cadere in mano del Turco . . .« Dispacci di (xermania, bécsi áll. ltár. L. még föntebb 122. lapon a 2. jegyzetet. ;

J . 2) A fejedelmi propositio 10. pontja. 9*