Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

I. A MEGHIUSULT POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. JANUÁRJÁBAN

10 A MEUHII7KITT;T J'OZSO-NTTl ORSZÁötíYÍÍl-ÉS. Jellemző a bécsi kamara iratában-a megokolás, melylyel, ép úgy mint Szuhay, az általános személyes fölkelésnek az országgyűlés által való kimondatása tervét elveti. Azt hiszi, hogy az országyűlés meg se szavazná, hogy magyar magyar ellen harczoljon. De meg egy erre irányuló királyi előterjesztésnek az a látszata lenne a magyarok előtt, mintha »ezt a nemzetet készakarva szándékoznék egymás ellen uszítani s pedig a czélból, hogy a fegyverrel egymást emészsze, egymást irtsa ki.« x) S föltéve, hogy az országgyűlés mégis megszavazná az általános fölkelést, akkor is attól lehetne félni, hogy a magyarok, mint »testvérek, a kik egymást közönségesen úgy is nevezik s a mint nagyobbrészt egy vallásúak. úgy a. németek elleni gyűlöletben is egyetértők, egymáshoz fognának csatlakozni s fegyvereiket" aztán, lázadók és törvényes fölkelők, közös erővel a németek ellen fordítanák.« 2) Ez a nézet oly általános és meggyökerezett volt az osztrákok, sőt az aulicus érzelmű magyarok lelkében, hogy annak nemcsak Mátyás főherczeg nem habozott kifejezést adni öccséhez, Miksa főherczeghez küldött bizalmas embere által,

3) hanem egyes félénk vagy túlloyalis magyar főurak is - neveiket nem tudjuk — kérő levelekben inték az uralkodót, hogy a magyar várakból a magyar őrséget vitesse ki s rendeljen helyette mindenüvé németet.

4) Az általános, személyes fölkelés kívánsága helyett hát legjobb volna magukra a rendekre bízni, inondá a, kamara, mit hajlandók a ]) »Als ob man diese Nation mit Fleiss aneinander hetzen wollt, damit sie sich mutuis ármis selbst conficierten und aufrieben.« Irományok IV. 31. s) »Dass sie tamquam fratres, wie sie communiter einander nennen und die mehreren theils tarn similitudine religionis quam odio adversus Germanos einig sein und übereinstimmen, sich miteinander conjungiren und ihre Waffen gegen die Teutschen wenden mochten.« Ugyanott. 3) »Der Kolonitsch . . . bittet auch umb Hiilf und kann nicht genugsamb schreiben von der vorhandenen grossen Gefahr, auch dass er schier niemandem trauen dürfe . . .« 1605. január 9. Innsbrucki helytt. levéltár. *) A pápai nunczius jelentése Prágából 1605. január 17. Ered. Római Borghese-ltár.