Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.
160O. MÁRCZIUS HAVÁBAN". 157 törvénybe tetszése szerinti dolgokat, mint ezt később az 1604. évi XXII. t.-czikkel meg is cselekedte. Meg kell még — befejezés gyanánt — arról a küldöttségről emlékeznem, mely az országgyűlés megbízásából Prágában a királynál járt. A király már jóval az országgyűlés megnyitása előtt neszét vévén, hogy a rendek küldöttséget akarnak hozzá meneszteni, leirt Pozsonyba a főherczeghez, hogy az előkelőbb egyházi és világi rendeknél hasson oda, hogy ez a küldöttség elmaradjon, mert ő — a király — nem látja okát semmi efféle követség küldésének, s ez épenséggel nem is tetszenék neki. 1) A rendek mindamellett megválaszták a küldöttség tagjait, mint mondám: Náprágy Demeter erdélyi püspököt Kaszaházi Joó János kir. személynököt, Révay Péter túróczi főispánt, Kékedy György és Kellemesy Ferencz felsőmagyarországi nemeseket, a kik márczius 22-dike után el is indultak Prágába. A királynak hát nolle-velle fogadnia kelle hű Magyarországa követeit, s a. szokásos, bár aránylag rövid várakoztatás után adott is nekik ápril 15-kén kihallgatást, a melyen Náprágy vitte a szót, átnyújtván az ország sérelmeinek emlékiratát. 2) Az emlékirat mindenekelőtt a német zsoldosok, különösen a vallonok, leírhatatlan pusztításai miatti nyomort részletezi. Nyíltan kimondja, hogy az ország e zsoldosokat nem védelmezői, hanem legkonokabb ellenségei gyanánt tekinti, hogy a pogány korántsem pusztít úgy, mint a keresztyén zsoldos, s hogy a föld népe elkeseredésében már nem egyszer fogott a török mellett a keresztyén csapatok ellen fegyvert. Ezért arra kéri a királyt: fogadjon az idegen zsoldosok helyett magyar katonaságot és a hadviselésben vegyen példát a töröktől, a ki saját ditióját lehetőleg kiméli, s csak akkor, ha a végső szükség kényszeríti, veszi igénybe saját tar') Eudolf leirata Miksa Ernő főherczeghez 1603. márczius 13. Lásd: Irományok XXX. sz. a. ") A dátumot, s azt, hogy Náprágy volt a szónok, Illésházy följegyzéseiből tudjuk. Monum. Hung. Script. TIT. 114. 1.
