Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
IV. RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1604. SZEPTEMBER- ÉS NOVEMBERBEN.
KÉSZLEGES GYŰLÉSEK. taksát azonban a hátralékokkal együtt, mint »méltó« dolgot szintén készséggel megszavazták. Bocskay előterjesztése egyes pontjainak letárgyalása után a gyűlés a fölkelő katonaság által okozott károk megtérítése és elvett birtokok visszaadása ügyében hozott egy kérő határozatot. Azután arra kérte Bocskayt, hogy az ország minden rendjét épen megtartsa szabadságában. Végűi különösen azt köté a fejdelem szívére, bogy tiszteit és tanácsosait magyarok közül válaszsza. 1) A kassai, gyűlés e válasza Bocskayt kellemesen érinté. A rendek készségére azzal az óhajjal felelt, liogy »engedje - - mondá — a mi kegyelmes istenünk, hogy megfelelhessek minden Kegyelmetek hozzám való szeretetinek, mind penig a közönséges igazságnak; ne is kételkedjék Kegyelmetek mi bennünk semmit, mert isten velünk levén, mindenben Kegyelmetekkel egyezni akarunk.« Sérelmes panaszaikra a leghatásosabb válasz volt részéről az a nyilatkozat, hogy a dúlófosztó hadi nép megfékezésére és megbüntetésére már egy főbb tisztet néhány száz lovassal ki is küldött vala. A sereg élelmezéséről szóló határozatban a kapu helyett füstöt, azaz jobbágyházat kivánt tétetni Bocskay; az insurrectio modalitásai végett külön megbízottakat rendelt a statusokhoz alkudozásra. Késznek nyilatkozott az öt szab. kir. város részéről állítandó kétezer gyalognál kevesebbel is beérni, csak a városok nyilatkozzanak, hogy mennyivel készek a felkelő sereghez járulni. Azonban a mi a hadi nép által egyesektől elvett birtokokat illeti, ebben az egy pontban nem felelt meg Bocskay a rendek várakozásának. Nem helyezte e kérdés gyors elintézését kilátásba, hanem az előterjesztésben is megígért átalános országgyűlés idejére halasztá azt. — »Addig is megválik, ki leszen a mi hűségünk alatt és ki nem« — mondá a fölkelő vezér; a mi arra mutat, hogy csak olyanok javai lőnek lefoglalva, a kiknek rokonszenve a fölkeléssel — isten 3) L. Irományok IV. sz.
