Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

IV. RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1604. SZEPTEMBER- ÉS NOVEMBERBEN.

1604. SZEPTEMBER 16. 597 vel köteles vagyok, parancsol, azt kell exequálnoin; ők rebellisek lőnek, engedetlenek ő fölsége parancsolatjának, crimen laesae Maiestatis maradtanak etc. ISTem szabad-e ő felsége az ő jobbágyival? nincsen-e autoritása, az minemű papot akar, jószágában tartani? Kegyelmetek közül, a melyiteknek városa avagy faluja vagyon, nem azt cselekszitek-e jószágtokban, az mint akarjátok ? Az Kegyelmetek jobbágyi praescribálnak-e Kegyelmeteknek módot ? etc.« Erre azt feleltük, liogy külömbség vagyon az mi jobbágyink közt és az szabad városok közt; azok minekünk valóban jobbágyink és tulajdonunk, semmi örökségek nincsen, mind az föld mienk az melyen laknak, ha mit ortnak (?) x) is csak kezek munkájok rajta. De azok azért hivatnak szabad városoknak, hogy egyenlő szabadságok az urakéval és mienkével [sic], egy az libertás, non sunt peculium regis, sed peculium coronae; columnae regni, membra regni; őket is őfelsége ország gyűlésében peculiaribus literis híjjá, mint szintén praelatusokat, egyéb urakat, vármegyéket etc. Szabad voxok vagyon, oly pondusa az ő voxoknak mint egyéb statusénak. Tempore electionis regis szintén úgy eligálnak ők is, mint az többi ordók. Azért ő nagysága nem vehette volna el jószágokat prius quam jure mediante convicti fuissent. Látván ezt az statusok rajtok esett dolgot, compatiálnak nekiek, fájdalják esetjeket, mivelhogy membrumunk, nem hagyhatjuk; ő felségét is készek bizonyos személyek által felőle alázatos kenyergésekkel megtalálni; ő nagyságát is kérjük, adja meg az elvött jószágokat, szűnjék meg ő nagysága ab ulteriori persecutione illorum; mert ha meg nem szűnik, ebben menten megyen, nincs mit az statusoknak tenniek, az minemű protestatoriát gyűlés alatt Posonba judex ordinariustól extraháltanak, élni akarnak vele. Erre azt feleié: »hát ti ő felsége ellen akartok támadni ?« . Mi azt mondtuk: ne adja azt az úristen csak még gondolnunk is; de contra eiusmodi illegitimos impetitores, kik Aratnak V