Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
IV. RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1604. SZEPTEMBER- ÉS NOVEMBERBEN.
584 RÉSZLEGES GYŰL K S EK. uralkodó fölfogás jellemzésére, roppant fontossággal biró volt a discussio ama része, mely a vallásszabadság s vele kapcsolatosan Kassa város javainak elvételéről szólt. A generalis-kapitánv nem elégedett meg annak kijelentésével, hogy ő csak eszköz, a felelősség mások vállán nyugszik : »Magamtól semmit nem cselekedtem — mondá,*) — szolga vagyok; valamit az én uram, kinek hittel köteles vagyok, nekem parancsol, azt kell exequálnom.« Nem elégedett meg ennek kijelentésével, hanem azt kezdé fejtegetni a küldöttség előtt, hogy a mit ő a fölség parancsából Kassán tőn, az jogos, a király földesúri hatalmából önként folyó cselekedet volt, Már föntebb, az 1604. XXII. t.-czikk létrejöttének elmondásánál utaltam volt arra, hogy a királynak a szab. kir. városok, mint a korona peculiuma fölötti földesúri hatalmáról minő nézetek uralkodtak a prágai és bécsi hangadó, meg a magyar főpapi körökben. Belgiojoso csak ennek a nézetnek volt naiv tolmácsa, midőn a küldöttség tagjaihoz azt a kérdést intézé: »nem szabad-e Ö felsége az ö jobbágyival ? nincsen-e autoritása, az minemű papot akar, jószágában tartani ? Kegyelmetek közül a melyiteknek varasa avagy faluja vagyon, nem azt cselekeszitek-e jószágtokban, az mit akartok ? Az kegyelmetek jobbágyi praescribálnak-e kegyelmeteknek módot?« Erre a küldöttség tagjai a városok szabadsága érdekében a generalis-kapitány előtt oly remek s oly meleghangú védbeszédet tartottak, a minő addig s azután két századon keresztül nehezen hangzott el Magyarországon. Kiemelték ebben, mi nagy különbség van a nemesség jobbágyai s a szabad városok közt. »Azok minekünk valóban jobbágyink és tulajdonunk, semmi örökségek nincsen, mind az a föld mienk, az melyen laknak« — mondák a küldöttségek tagjai. Ellenben emezek »azért hivatnak szabad városoknak, hogy egyenlő szaba ságok« a nemesekével. »Egy az libertás; non sunt peculium regis, sed peculium coronae.« Az ország oszlopai, az ország tagjai a szabad városok. Okét is külön meghívókkal hívja meg a király az ország gyűlésére, mint a többi rendeket. J) Irományok IV. sz.
