Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

IV. RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1604. SZEPTEMBER- ÉS NOVEMBERBEN.

584 RÉSZLEGES GYŰL K S EK. uralkodó fölfogás jellemzésére, roppant fontossággal biró volt a discussio ama része, mely a vallásszabadság s vele kapcso­latosan Kassa város javainak elvételéről szólt. A generalis-kapitánv nem elégedett meg annak kijelen­tésével, hogy ő csak eszköz, a felelősség mások vállán nyug­szik : »Magamtól semmit nem cselekedtem — mondá,*) — szolga vagyok; valamit az én uram, kinek hittel köteles va­gyok, nekem parancsol, azt kell exequálnom.« Nem elégedett meg ennek kijelentésével, hanem azt kezdé fejtegetni a kül­döttség előtt, hogy a mit ő a fölség parancsából Kassán tőn, az jogos, a király földesúri hatalmából önként folyó csele­kedet volt, Már föntebb, az 1604. XXII. t.-czikk létrejöttének el­mondásánál utaltam volt arra, hogy a királynak a szab. kir. városok, mint a korona peculiuma fölötti földesúri hatalmá­ról minő nézetek uralkodtak a prágai és bécsi hangadó, meg a magyar főpapi körökben. Belgiojoso csak ennek a nézetnek volt naiv tolmácsa, midőn a küldöttség tagjaihoz azt a kérdést intézé: »nem szabad-e Ö felsége az ö jobbágyival ? nincsen-e autoritása, az minemű papot akar, jószágában tartani ? Ke­gyelmetek közül a melyiteknek varasa avagy faluja vagyon, nem azt cselekeszitek-e jószágtokban, az mit akartok ? Az ke­gyelmetek jobbágyi praescribálnak-e kegyelmeteknek módot?« Erre a küldöttség tagjai a városok szabadsága érdeké­ben a generalis-kapitány előtt oly remek s oly meleghangú védbeszédet tartottak, a minő addig s azután két századon ke­resztül nehezen hangzott el Magyarországon. Kiemelték ebben, mi nagy különbség van a nemesség jobbágyai s a szabad vá­rosok közt. »Azok minekünk valóban jobbágyink és tulajdo­nunk, semmi örökségek nincsen, mind az a föld mienk, az melyen laknak« — mondák a küldöttségek tagjai. Ellenben emezek »azért hivatnak szabad városoknak, hogy egyenlő sza­ba ságok« a nemesekével. »Egy az libertás; non sunt pecu­lium regis, sed peculium coronae.« Az ország oszlopai, az ország tagjai a szabad városok. Okét is külön meghívókkal hívja meg a király az ország gyűlésére, mint a többi rendeket. J) Irományok IV. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom