Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

:400 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. raduzzi átadta neki a főherczeg jelentését; azt mondotta neki. menjen vele haza és gondolja meg még egyszer a dolgot. És Himelreich haza ment és meggondolta a dolgot. Leült iróasztalá elé, elkészítette egy törvényczikknek a fogalmazását s azt egy levél kíséretében elküldé a birodalmi viczekanczellárhoz. »Tegnap Excellencziáddal a vallásügyről — irja Himelreich e levélében — csak futólag értekeztem; de a mint lakásomra visszatérve Ö fensége levelét az ezen ügyre tartozó többi irattal szorgalmasan és figyelmesen átolvastam és megfontoltam , meg kellett nézetemet változtatnom s Ö fensége kívánságára és tanácsára hajolnom, mert ha az ország rendeit ezen ügy miatt királyi levélek által feddjük meg, a leveleket mindegyik megye könnyen elnyomja és így a jövőre nem hagynak föl az egyszer elkezdett ügy gyei,... Ezért gyönge tehetségem szerint megfogalmaztam a törvényczikket.. . . és azt Excellentiádnak bölcs ítélete alá terjesztem.

1) stb. stb. A mellékelt fogalmazás semmi egyéb nem volt mint az 1604: XXII. t.-czikk. de még czím nélkül.

2) Mit és hogyan határozott Dr. Coraduzzi és a titkos tanács, nem tudom; de hogy a magy. kir. titkár fogalmazványában változtatás nélkül megnyugodtak, azt bizonyítja az, hogy törvénynyé lett. Mikor aztán Himelreich megkapta a titkos tanácshelybenhagyó határozatát, először is czímet adott az általa fogalmazott czikknek, és aztán leíratta szépen a czikkekbe szedett végzéseket ezzel az utolsó, általa fogalmazott czikkelegyütt a kanczellária nótáriusával, Dömölky Gergely urammal, beszúrván a szentesítő (»Nos itaque« kezdetű) conclusióba az uj czikkre való tekintettel a szokásos kifejezés mellé »praefatos universos et singulos articulos nobis modo praemisso praesentatos« még ezt a kifejezést: »simul et ultimum per nos benigne et necessario additum articulum;« meghagyta a május elseji dátumot s azután az egészet átküldte Coraduzzihoz, hogy irassa alá a királylyal. S mikor aztán a király a tisztázott példányt aláírta, akkor elővette Himelreich azt a másik 0 Lásd Irományok XL. sz. a. 2) Irományok XL. számának melléklete.