Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

:410 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. kérdésben adnak tanácsot, hogy mit 'kelljen a protestánsok második föliratára felelnie ; egyszersmind véleményöket nyilvánítják az egész ügy felől. Könyörtelenül szétszedik a katholikus tanácsurak e votumukban a protestánsok mindkét föliratát, Tagadják, hogy joguk volna a protestánsoknak magokat »regni pars potiornak« nevezni. Mert az ország feje: a király, katholikus, az országtest tagjai közül sokan vannak katholikusok : főurak, megyék, mint a nyugati megyék és HorvátSzlavonország és városok, mint Soprony (!), Posony (!), Nagy-Szombat, Szakolcza; és ezért tagadták, hogy a megyei utasítások mind úgy hangoznának, mint a protestánsok állítják. Hivatkoztak arra, hogy magánosok jószágain még eddigelé egy templom se foglaltatott el, noha O Felségének, mint absolut uralkodónak, erre is joga volna;

1) ha templomokat elfoglalt, a kath. vallásnak visszaadatott a király, azt csak saját birtokain, a kir. városokban cselekedte, s mint a királyi városok földesura szabadon cselekedhette, és senki meg nem kötheti O Felsége kezét, hogy ezt a jövőre is ne cselekedje ; mert különben alábbvalóvá siilyedne a király állapota, mint akármelyik magános földesúré, a ki a saját jószágaiban kénye-kedve szerint intézkedik. Az sem áll — mondották a katholikus tanácsosok, — hogy 0 Felsége elődei a folyamodókat addig békében hagyták volna eretnekségökben élni. s fölhozták itt Ulászló második decretumának híres 4-dik czikkét, mely az eretnekeket hűtlenség bélyegével sújtja, s fölhozták a Ferdinánd alatt részben a hitújítás ellen, részben a katholikus vallás védelme érdekében kelt 1548., 1550., 1552., 1556. évi törvények illető czikkeit. Hivatkoztak arra, hogy nem valószínű, hogy O Felsége mint katholikus király saját vallása ellen, saját hite érdekei ellen a folyamodók eretnekségét megvédelmezze. Bíztatták a főherczeget es altala a királyt, hogy ő is kövesse a régi magyar királyok dicső példáját, a kik a katholikus szent vallás érdekében véres és dicsőséges liarczokat sem haboztak folytatni, s maradjon meg eltökélt szándoka mellett, mely a katholikus vallás terjesztésére irányúi. Yégiil félni sem kell attól igy végezék a nevezetes emlékiratot, — hogy a kath. vallás ekképen való terjesztése »Non deessent media Suae Maiestati, uti absoluto qrincipi.*