Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.
1 604. MÁRCZIUS — ÁPRILIS. 371 iiak megkegyelniezését, mellékelve a mondottak folyamodásait. x) Noha ezek a sérelmek, melyekről a magyar országgyűlés rendei most ismertetett iratukban oly vehemens módon panaszkodtak, vagyoni viszonyokra, a személyes szabadságra, sőt a »javak legfőbbikére,« »az élet legnagyobb kincsére« magára az életre vonatkoztak: merült fel mégis egy oly ügy az 1604-diki országgyűlésen, mely képes volt minden mást háttérbe szorítani, s mely a maga mélyreható következményeinél fogva hazai történelmünkben a legfontosabb, legnevezetesb események egyike. A vallás, a lélJciismeretszabadság ügyét értem. Már a szepesi kamara 2) 1603. decz. 5-diki jelentésében figyelmezteté Mátyás főherczeget arra, hogy az ország északkeleti részeiben valami mozgalom észlelhető a vallás ügyében, hogy némelyek a katholikus papság elleni gyűlöletből a papi tizedek és a szentszékek eltörlésének szándékát forgatják elméjökben, és a czélból, hogy e szándékot az 1604-diki országgyűlésen keresztiilvihessék, összeesküdtek s a főurak és nemesek közt erősen izgatnak. 3) Lehetséges, hogy az átalános nyomor és szegénység közepette, mikor a török, tatár és idegen meg hazai fizetetlen zsoldos rablásai elől szélyelfutott jobbágyság a mívelés alatti földeket pusztán, míveletleniil hagyta; mikor a munkás kéz absolut hiánya miatt a földesurak birtokai alig jövedelmeztek valamit; mikor egy hatalmas főúr, a kinek nótapör volt a nyakába akasztva s fölszólítást kapott a kamarától, hogy elejtik pőrét,-ha a többek közt 1000 köböl gabonát fizet a hadak élelmezésésre, e »hallatlan« kívánságot azzal az akasztófahúmorral utasítá vissza, hogy szeretné ő tudni, honnan vegyen 1000 köböl gabonát 4) — mikor a földesúri kilenczed alig-alig ') A rendek sérelmi irata. Irományok XVIII. sz. a. 2) Irományok 1Y. sz. a. 8) Decimarum ac sedis spirituális antiquam et acceptam consuetudinem et exinde religionis negotium quosdam harum partium coniuratos in futura diaeta odiose velle proponere decimasque ipsas tollere, sed et magnates reliquos cum tota nobilitate ad turbandum ecclesiasticum staum et internam quietem non sine seditioso exitio concitare.« 4) Ez Petheő Ferencz volt, a ki azért állott főbenjáró vád alatt; 24*
