Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

1604. MÁRCZIUS — ÁPRILIS. 369 nyomása alatt a magyar kir. tanács és az országgyűlésen öszszejött főurak bővebben foglalkoztak a békealkudozások kérdésével s teljeseu függetlenül az országgyűlési propositiók tárgyalásától, jónak látták egy Mátyás főlierczegliez benyújtott emlékiratfélében kifejezni a magok s az ország aggodalmait. Nyiltan, őszintén kimondották, hogy az ő meggyőzőtlésük szerint is a török csak azért ajánlotta egymásután a béketárgyalásokat, hogy az ezekkel összefüggő fegyverszünet alatt várait a kellő gabonával akadálytalanul elláthassa. Ez megtörtént s a török most mindenben bőven duskálkodhatik. Pedig semmi sem tartá annyira vissza a törököt Magyarország teljes meghódításától, mint a váraiban és táboránál tapasztalható élelemszűke, miután eddigelé csak összes erejének legnagyobb fokú megfeszítésével volt képes magyarországi várait élettel csak nagyjából is megrakni; csupán ez az élelemszűke okozta azt, hogy a királyi végvárakat eddig el nem foglalá, és egyedül a török táborban uralkodó élelem-hiánynak köszönhető az, hogy az osman táborok re infecta föloszolván, a győzelmet a keresztyén fegyvereknek engedték át. E nehézségeken a török kormány ügyes béketárgyalási taktikája következtében immár túlesett, e miatt az 1604-diki hadjárat szerencsés kimenetelének' esélyei a keresztyén fegyverekre fölötte uagyon megcsökkentek, holott eddigelé a török hatalom már arra jutott, hogy a háború kedvező folytatására minden reményét teljesen elveszítette. Ezek az okok birták a m. kir. tanács tagjait és a főurakat az emlékirat benyújtására, melyben aggodalmaik végeredményeképen arra kérték a főherczeget: gondolja meg, nem inkább kárral, mint haszonnal jár-e a tárgyalások folytatása és a fegyverszünet meghoszszabbítása ? A katonai kihágások és egyéb törvénytelen zaklatások ügyében már nemcsak a tanácsosok és a főurak, hanem az összes rendek országúi írtak föl a főherczegnek. Annak, a ki most kényelmes karszékében ülve forgatja ezen idők történetének lapjait, unalmas lehet a magyar országgyűlési rendek örökös sérelme, örökös gravamene. Rablás, pusztítás, a szalA magyar tanácsosok memorandumát 1. Irományok XXIII. sz. a. Magyar Országgyűlési Emlékek. X. 24