Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

:364 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. Arra az esetre, ha a rendek sem az egyik, sem a másik kívánságba bele nem egyeznének, hanem, mint néhány év óta szokásban volt, csak pénzadót volnának hajlandók megszavazni : a királyi előterjesztés 2—2 frtot kért minden jobágytól, 1—1 frtot minden földesúrtól minden egyes jobbágyház után. Jellemző a viszonyokra nézve az a nyomaték, melylyel a tavalyinál felével nagyobb adót a király kéri. Nyúljanak, úgymond, a rendek egy kissé mélyebben erszényökbe s gondolják meg, hogy hasznosb dolog egy kissé még erejökön felül is megerőltetni magokat a közjó érdekében, mint vagyonukhoz görcsösen kapaszkodván, ez által azt érni el, hogy az ellenség •és az insolens zsoldos had még nagyobb kárt tegyen bennök. És hogy a rendek a tavalyinál nagyobb adó megajánlására rá•álljanak, a királyi előterjesztés a következő indítványt tette. Az 1603. év vége felé a hadi kormányzat több megyét fölszószólított, hogy a területükön levő csász. zsoldosok kifizetésénél legyenek valami segélylyel a kincstárnak, hogy így a rajtok -élősködő zsoldosoktól hamarább megszabadulhassanak. A megyék készségesen ráálltak az indítványra, s minden jobbágyház után 1 frtot vagyis az országos adó 50°/

0-ját szavazták meg a mondott czélra megyei adó gyanánt, s ezt az adót a legtöbb fölszólított megye meg is fizette. Erre reflectált hát a kir. előterjesztés azzal az indítványnyal, hogy a melyik megye tavaly a megyei adókép megszavazott I—1 frtot (minden jobbágyház után) befizette, annak ez az összeg az 1 604-re kért 3 frtnyi adóba, de csak úgy és csak akkor, ha a rendek a 3 frtnyi adót megszavazzák, betudassék. tetlen, csakis a frázis szempontjából magyarázható a kir. előterjesztés logikátlansága. melylyel Thurzó és Pethe indítványait egybefonja, holott ezek közt óriási a különbség. Thurzó azt akarta, hogy az ország adójából tartassék állandó mezei sereg, melyet az ország fizet s mely (a királyi, végvárakbeli őrségtől, ettől a király által fizetett végbeli, határ-őrző magyar katonaságtól eltekintve) apránként kiszorítsa vagy legalább a lehetőleg kevés számra reducálja a császári, idegen zsoldos hadakat, melyből lassanként egy tekintélyes számú jól szervezett magyar hadsereg fejlődjék. Ez Thurzó indítványának tulajdonképeni értelme és magyarázata. Mig ellenben Pethe javaslata oda ment ki. hogy legyen úgy, mint régen volt (egész a szó alatti időig), azaz fizessen a király egyes katonai tehetségeknek évi átalányt bizonyos számú magyar zsoldos tartására.