Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1602. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.

20 A POZSONVT onsziöQTÜr.ísa sekkel elláttatik, Győr mellett a szabad mezőn táborozzon ; sőt királyi bátyjának tett jelentésében méltányosnak mondú, bogy a vallonok zsoldjából, a mennyiben csak lehet, pótoltassák az általok okozott kár. Kellemesen lepte meg a főherczeget, s lia egyébről nem, legalább tapintatos magaviselete miatti közkedveltségről s népszerűségről teszen bizonyságot, hogy a rendek az ő számára minden háztól — Magyarországon és Slavoniában egyaránt — 20 dénár ajándékot szavaztak meg. Azt mondja a főherczeg többször idézett jelentésében, hogy ő ugyan azt annyira nem kereste, hogy még a zárirat szerkesztése alkalmával is ki akarta hagyni; de a rendek bele nem egyeztek, erőltették. 8 miután így áll a dolog, kérte királyi bátyja szentesítését e czikkre is. Boldogult Ernő főherczegnek — írja Mátyás •— szintén megajánlottak s adtak a rendek ily ajándékot, noha ez csak békés időben vitte az ország kormányát s hadjáratban részt nem vőn. Néhány czikkre, melyek az adóhátralékosok elleni új executióra, az adószedés körül tapasztalt visszásságokra, s a bírságpénzek behajtására vonatkoztak, a rendek nem feleltek volt se válaszukban, se az értekezleten. Ezeket a béke s a rövidség kedveért nem akarta újra előtérbe állítani a főherczeg, hanem abban állapodott meg tanácsosaival, liogy a végrehajtásokat a régibb törvények alapján eszközölteti, még pedig a kamara közveti tésével. / April 2-dikán tartotta az országgyűlés az utolsó ülést. Mielőtt szétoszoltak volna a rendek, elhatárzák egy külön föliratban megkeresni n, királyt. A főherczeg beleegyeztével vagy ellenére vagy épen tudtán kivűl történt-e ez ? nem tudhatni. Csak annyi bizonyos, hogy a fölirat, mely elejétől végig a leglojálisabb és megadóbb hangon van tartva, a köszönet és kérés, a mentegetés és remonstrálás, az igéret és tanácsadás bizarr vegyüléke.

x) A hála őszinte hangján köszönik meg a rendek — a fejérvári s sárréti győzelmek emlékének benyomása alatt — az uralkodónak, hogy annyi év óta nem szűnik, nem lankad egy ') A rendek fölirata ápril 2-dikáról. Irományok VIII. sz.