Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1602. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.
1602. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN'. 13 bánnak, vízkereszt napján, octavalis törvényszék tartását parancsolja meg. Túrócz és a szomszéd megyék kértére azt kívánták, hogy a túróczi sz. Máriáról nevezett convent végre — mint azt a mult gyűlés elhatárzá — restauráltassák. — S azzal végzék válaszukat, hogy ha a király zsoldosai továbbra is az országban a földnépén telelnek, ez képtelenné válik a rárótt terhek viselésére. Sok pontja volt a válasznak olyan, melyet a főherczeg el nem fogadhatott, melybe bele nem nyugodhatott. Ilyen volt mindenekelőtt az adó s az insurrectio kérdése. 1) A miazonban az előbbit illeti, tudta a főherczeg, hogy igényeit, várakozását fölötte nagyon föl nem csavarhatja. A rendek által megajánlott négyezer katonához még egy-egy ezret kivánt csak, gyalogost és lovast; s e hat ezer embert, nem hat. hanem hét hónapra. A személyes fölkelést akkép követelte, hogy a főherczeg táborbaszállása esetén főpapok, urak, nemesek, ha nem is nagy kísérettel, de legalább a tavalyi t.-czikkek példájára, minden húsz jobbágy és zsellérház után egy jól fölfegyverzett lovassal jelenjenek meg a főherczeg táborában. Ha pedig a főherczeg nem száll táborba, akkor minden három portától egy jól fegyverzett gyalogost küldjenek, s egy hóig ott tartsanak. Nehézséget senki ne tehessen, e teher alól senki ki ne búhasson; mert ha a magyarok megtagadnák a fölkelést, ez a példa az örökös tartományokra ragadós lehetne. Abba azonban belenyugodott Mátyás, hogy a zsoldos sereget a magyar főkapitányok, illetve Felső-Magyarországon valamely a fölség által kijelölendő tekintélyes ember, toborozzák. Azon föltét alatt hát, hogy a hat ezer zsoldos 7 hóig eltartathatik, beleegyezett a főherczeg a rendek által liázankint megajánlott másfél forint és 50 dénárba, összesen két forintba. De éppen arra való tekintettel, hogy az a hatezer ember 7 hónapon keresztül de facto eltartathassék, inté őket, hogy ha egyrészt a leégett házakat az összeírásnál kihagyják, azon házakra, melyek lakói vagy aránylag kevesebbet szenvedtek vagy éppen érintetlen maradtak, a teher nagyobb arányban osztassék szét; különben lehetetlenné válik a kivánt sereg elIrományok. VII. sz.
