Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1602. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.

6 A POZSONYI ORSZÁGGYÖX.ÉS. TJgy annyira, hogy mint a királyi előterjesztés már kissé nagyítva állítja, csak a külföldi, a perliorrescált idegen zsoldos erő megfeszítésének köszönhető, hogy az egész keresztyén sereg, az insnrgált magyar hadakkal s Mátyás főherczeg személyével együtt nemcsak a végveszedelmet kikerülte, hanem győzelemre juttatá a keresztyén zászlókat. Midőn azért a király az insurrectiót illető tavalyi ajánlatok megújítását kérte, követelte egyúttal a fölkelés effectuálása körűi a legszigorúbb pontosságot. Szavazzák meg a rendek a főherczeg táborba-szállása esetén a hadjárat egész tartamára a személyes fölkelést, úgy, hogy a mágnások s a vagyonos nemesek jól felszerelt fegyveres szolgáikkal jelenjenek meg; ha pedig a főherczeg táborba nem szállana, állítsanak ki s tartsanak el egy hóig minden három portától egy jól fölszerelt gyalog lövészt. Hogy a sereg élelmezése lehető legyen, kívánta a király, hogy minden portától két köböl zabot és két nagyszombati mérő gabonát szavazzon meg az országgyűlés, s pedig olyan formán, hogy a Dunától nem nagyon messze eső vidékekről e gabonát a Duna partjáig, messze eső vidékekről pedig a legközelebb fekvő városba tartozzanak a jobbágyok szállítani. — E czikkel összefüggésben, a gabona szűk voltára való tekintettel, annak az országból való kivitelét eltiltatni kérte. A mi a fuvarozást illeti, miután a nehézségek e tekintetben nem szűntek meg, sőt inkább növekedtek, azt kívánta a király, hogy a rendek minden 25 portától egy négylovas vagy hatökrös szekeret állítsanak a fő-élelmező mester rendelkezése alá, a napi 1 tallérnyi fuvarbérért. Ezenkívül azon szomorú tapasztalásból indulva ki, hogy Esztergom és Székes-Eejérvár körűi néhány földesurat és megyét többször ismételt megkeresés és parancs ellenére sem lehete igák állítására bírni, noha a mondott várak élelmezése kérdésének rendkívül fontos volta szembeszökő, megújíttatni, illetőleg a végvárakra kiterjesztetni követeli az 1557. évi törvények 7-dik czikkét, mely apróra előszabja, hogy a hadseregnek — tehát jövőre a végváraknak is — onnan a hol szükség van rá. mértföldenkint mennyi díjért tartozik minden előkeríthető iga gabonát, lisztet és bort szállítani. Azok ellen, a kik bármi okból, főkép azonban nyereség