Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

140 A POZSONYI ORSZÁGGYT'lés. országon teleljenek, ne magyar földön vonassanak össze az ellenőrzési szemlékre s a hadi szolgálatból ne magyar földön bocsáttassanak el:legalább mind ez a végvárak területén történjék, hogy a baj valamivel kisebb lehessen. Es fenyítse meg a fölség nem a közkatonákat, hanem vezéreiket, hadd tanulják már meg végre-valahára, »hogy a katonai erények nem a védtelen nép kirablásában, hanem az ellenségen aratott diadalokban állanak.« Ha pedig nem tud a fölség fegyelmet tartani, ha nem tudja alattvalóit a zsoldos ellen, mely az országnak régóta nem védője, hanem barbár pusztítója és istentelen ellensége, megvédeni: »engedje meg legalább Ö felsége, hogy a rendele mag oh védelmezhessék meg magokat ezen elnyomóik ellen !« A subsidium kérdésénél a 10,000 főnyi sereg állítása helyett elégnek találtak a rendek másfél forintnyi adót minden ház után (kivéve a vagyontalanokat, a nemesi majorsági házakat és a korcsmákat) a szokásos módon; mely adót a földes urak saját erszényökből, de az általános fölkelés megváltásakép minden ház után 2 frtra egészítenek ki, s mely adóhoz még azon személyek taksája fog járulni, kiket az 1602. II. t.-czikk (illetőleg az ennek 2. §-ában hivatolt 1595. V. és 1599. VII. t.-czikk) megnevez. Ezt az adómegajánlást azonban a rendek ahhoz a föltétélhez kötötték, hogy a király »a katonaság kihágásait megfékezze, és a falukon csavargó, a nyomorult népet kegyetlenül rabló csapatokat állomáshelyeikre és a végekbe vezettesse.« Felét ez adónak pünköstre, másik felét Jakabnapra kell beszedni. Minden megyének külön perceptora legyen, akár az alispán, akár más a szokásos fizetéssel, és e megyei perceptorok a beszedett pénzt három országos ioadószedőnek szolgáltatják be, ú. m. a Dunán túl Joó Lász0 Tudni kell, liogy a hadi tábor l'öloszlása után azok a zsoldosok, a kik nem a császár zsoldján teleltek, hanem akár saját kívánságukra, akár szokás szerint, takarékosság szempontjából, a télre a zsoldból elbocsáttattak, midőn az országból szülőföldjük felé kivonulóban voltak, az országot csak lassan és nagy csapatokban egyesülve hagyták el. s hosszas kivonulásuk alatt jobban zsaroltak, raboltak, égettek és pusztítottak, mint a bentelelö zsoldosok. Majdnem így tőnek az ellenőrzési szemlékre csapatostul összevonuló zsoldosok is. Ezért volt oly nagy a félelem a »mustra« és különösen az »exauetoratio« (zsoldoselbocsátás) miatt.