Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

130 A POZSONYI ORSZÁGGYT'lés. gából az alig pár nappal azelőtt elkészült propositiót Miksa Ernőnek. A magyar rendek közül pedig a távolabb esőkhöz a kir. meghívók csak nagy későn érkeztek el, meg a tatár becsapások és a császári zsoldosok kihágásai miatt nem is volt oly könnyű mindjárt útra kelni; míg a közelebb esők, addig míg a főherczeg meg az éjszakkeleti megyék követei nincsenek Pozsonyban, fölöslegesnek tartották a várakozásra pénzt költeni.

x) Márczius 8-dikán, tehát majdnem két héttel az országgyűlés kitűzött határideje után, érkezék meg Miksa Ernő a maga fényes kíséretével Pozson}

rba. A föntebb elősorolt családok sarjain kívül még 9 osztrák főúr és 20 előkelő osztrák lovag környezte a fejedelmi ifjút, kinek a rendek nevében Naprágy Demeter pozsonyi nagyprépost s erdélyi püspök tartott dagályos üdvözlő beszédet.

2) Az országgyűlést azonban nem lehete elkezdeni, oly csekély számban valának a rendek együtt, a városi követeken kívül a legtöbb hiányozván. A. tárnoki városok követei az országgyűlés halasztásából származott időt arra használták, hogy az akkoriban reformált tárnokszéki czikkek mellett korteskedvén, a jelenlevő főpapok és főurak jóakaratát szerezzék meg, hogy ha az országgyűlés alatt a czikkek publicálására kerül a sor: azok ellen kifogás ne tétessék.

3) L. a. XXI. és XXII. sz. a. Irományokat. 2) Lásd : Irományok XXVI. sz. a. 3) Ennyit és többet nem tudok a tárnokjog alatt álló városok új ezikkeinek az 1603-diki országgyűléshez való viszonyáról. Semmi országgyűlési irat nem szól rólok. Ide iktatom mintegy újjmutatásul azt, a mit a bártfai követek irnak e tárgyban liaza : »Wir aber, nachdem man die Artikel wegen des Tarnokstuhls wird sollen im Landtag publiciren und man Besorg hat, dass etliche Artikel möchten disputierlich sein, müssen die Bischöfe und etliche Lianrlherren wie auch etliche Stuhle ersuchen, die man weis, dass den Städten geneigt sein, fürnemblich aber die, die zuvor ihrem Consens darzue geben haben ; von welchen wir eine gute Antwort bekommen haben

; hoffen also dass es einen gewünschten Ausgang gewinnen mochte. Die Pressburger lassen ihnen die Sache sehr angelegen sein, denn sie haben in der Zeit schon zweimal Anfechtung gehabt wegen des Tarnockrechts, also dass man sie aus demselbigen hat heben wollen. Wir, die wir dergleichen (Gott belliit dafür) nicht erfahren haben, meinen, es sei wenig daran gelegen. Ein Artikel