Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

160O. MÁRCZIUS HAVÁBAN". 125 javasolták, hogy így a jövőre való tekintettel a visszaélések ellen minél szigorúbb rendszabályokat lehessen követelni. A tizedek dolgában mind azt helyeslé a csász. tanács, a mit a szepesi kamara javasolt, csak a 13 szepesi várost illetőleg csatlakozott a bécsi kamara véleményéhez, hogy t. i. rólok a propositióba semmi ne jöjjön, s ő Felségétől függjön, vájjon akar-e e mindenesetre hasznos eszme megvalósítása végett tárgyalásokba bocsátkozni a lengyel királylyal. A főpapok megadóztatásának eszméjét - alighanem Kiesi buzgólkodására — elvetendőnek találták a Mátyás mellé rendelt csász. tanácsosok s nem is vették be a propositio fogalmazatába. Véleményöket azzal indokolták, hogy a legtöbb magyar főpap csak czím szerinti dignitás csekély jövedelmekkel, sőt némelyiknek egyéb jövedelme sincs, mint kir. tanácsosi fizetése. 0 Felségén áll azonban — mondották, — hogy azon egy-két magyar főpappal, a kiknek mégis jó beneficiiimuk van, még a jelen évi országgyűlés alatt tárgyalásokat kezdessen bizonyos mennyiségű, általok nyújtandó hadi segély végett. A honvédelem ügyét szigorúbban kívánta venni a császári tanács, mint a hadi tanács, a mennyiben személyes fölkelést sürgetvén, arra, a ki a fölkelők közül idő előtt hagyná el a kir. tábort, egyenesen a fő- és vagyonvesztés büntetését kívánta kimondatni, fönmaradván természetesen a király joga, e büntetést egyes méltányos esetekben (értsd: ha az illető megyét vagy vidéket török és tatár, vagy pláne a német zsoldos kihágásai fenyegették) elengedni. Elvetette végre a csász. tanács az udv. kamara véleménye és okadatolása alapján a szepesi kamarának a végházak ügyében tett javaslatát s megelégedett a 6 napi ingyenmunka kívánásával. A Bécsben székelő csász. tanács csak az egyik forum volt, a mely a bécsi udv. kamara véleményes jelentését is felülvizsgálta. Ettől a tanácstól teljesen függetlenül, annak véleményét tán nem is mindig látva, tanácskozott és itélt a beküldött többi jelentések fölött a Prágában székelő ú. n. »anwesende« udvari kamara, s pedig pénzügyi s hadi dolgok felől csak úgy vagy még nagyobb mérvben, mint a többi subt