Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

1603 MÁUCZIÜS HAVÁBAN. 119 már a magyar kamara szerint is, mielőtt az egyes megyék az acló megszavazására fölszólíttatnának, szükség volna a rajtok élősködő hadi népet kifizetni és nyákokról elvenni. Miután a kamarának erre pénze nincsen, már e feltétel miatt is jó hosszú ideig kellene várni a megyékhez intézendő parancsok kiadásával. Mind e nehézségeken tán az által lehetne segíteni, lia minden egyes megyébe királyi biztost küldene a fölség; de, mivel ez annyi pénzbe kerülne, a mennyit a subsidium meg nem ér, hát csak azt tanácsolta a bécsi udvari kamara, hogy maradjon meg a régi szokás s hivassék egybe az országgyűlés. S habár bizonyos is, hogy a késedelmes ügymenet miatt a dica Sz. György-nap vagy épen pünköst előtt még a legjobb esetben sem lesz befizetve, és így a Buda ellen tervezett expe­ditióhoz föl nem leszen használható, legalább a nyár vagy az ősz folytán hasznát lehet venni. A legfőbb ok azonban, a miért a bécsi udvari kamara az országgyűlés megtartását ajánlá, Szuhay véleményével egyenes ellentétben, a fiscalis ügyek elintézése volt. Másutt és más alkalommal fejtegettem,*) hogy a csász. kormány erőszakos, törvénytelen tetteinek oka a legtöbb eset­ben nem a rosszakarat, hanem a pénzszükség volt. Szükség törvényt bont: régi példabeszéd. Ha pénze volt volna a kincs­tárnak. sem a hazai, sem főkép az idegen zsoldos kihágásait tűrnie nem kellett volna. Ha pénze volt volna a kormánynak, a végvárakat őrséggel, élelemmel ellátta volna, hogy jobban ellenálljanak a töröknek. Ha pénze volt volna a kormánynak, a hosszú háború alatt minden évben korábban kezdhette volna meg a hadi operátiókat a töröknél s minden esztendő­ben egy-egy nagy területet szerzett volna vissza a hódoltság­ból. Ha pénze volt volna a kormánynak, nem árulta volna pénzért a kegyelmet, a bocsánatot azoknak, a kik a törvény­nyel játszottak, várakat foglaltak el, kis nemeseket űztek ki birtokaikból s szabad hajdúkkal raboltatták a föld nyomorú népét. Ha pénze volt volna a kormánynak: a kamarának nem ') Illésházy István liires hűtlenségi pőréről írott s többször idézett művemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom