Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

112 i A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. egy akkoriban nagy pénzügyi tekintélynek és praktikus hirében álló férfiúnak véleményét is kikérni. Ez a férfiú Geizkofier Zakariás, tiroli származású csász. tanácsos német birodalmi főadószedő vagyis fillérmester vala, ki Magyarországot mint a császári hadak főfizetőmestere a hosszú háború évei alatt keresztül-kasul beutazta s a viszonyokat elég jól (mindenesetre jobban, mint akár a bécsi, akár a prágai udv. kamarai tanácsosok) ismerte, s kinek tanácsával magyar ügyekben az udv. kamara és Mátyás főherczeg már más izben is élt.!) Geizkofier Zakariás arra a kérdésre volt felelendő, hogy az adót és kir. jövedelmeket törvényes úton mikép lehetne emelni ? s e czélból előtte, a szepesi kamara föntebbi véleményén fölül, egy csomó irat között, a legutóbbi évek alatt megszavazott és behajtott dikáról részletes s táblázatos kimutatások feküdtek. E kimutatások, sajnos, hiányoznak most Geizkofier jelentése mellől, s nyomukra sem a kamarai, sem az állami levéltárakban nem akadhattam. Belőlök Geizkofier szerint az a szomorú statisztikai tanulság volt vonható, hogy az országos adójövedelem évről évre ijesztő módon apad. E jelenség okait a birodalmi fillérmester abban kereste és találta, hogy egyrészt a sikkasztások és törvénytelen kedvezmények fölöttébb elharapóztak, másrészt az adószedők gondatlansága miatt a hátralékok tetemesen megnövekedtek. Az előbbi tekintetben csak arra az egy példára hivatkozott Geizkofier, hogy, midőn az adószedő valamely faluba megérkezik, 3—4 házból is egy ötödikbe gyűlnek össze a lakosok, a többi 3— 4-et üresen hagyják, és azt mondják, hogy lakóik széjjel oszoltak, elpusztultak; az adószedő pedig szépen behunyja a szemét és hallgat. E visszaélés ellen úgy vélt a birodalmi fillérmester sikerrel eljárni, ha a dicator mellé a kamara embere rendeltetnék, s a biró és elöljáróság ezek által a házak száma felől kikérdeztetvén, a kiről kisülne, hogy eltagadott valamit, azt az igazán és becsületesen adózók Ítélete szerint ]) így pl. az 1598-diki országgyűlés alkalmával. Lásd az ezen országgyűlési iratok VIII. és XI. számát, Magy. Országgy. Emlékek IX. köt. 69. és 85. lapjain.