Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1601. MÁRCZIUSBAN.

1601. MÁRCZIUSbAn, 479 Még a replika átnyújtása előtt meghagyta a főherczeg a magyar tanácsosoknak, hogy az ügygyei bővebben foglalkozzanak, s a számukra mellékelt jegyzék

1) bizony nem a legjobb karban tünteti föl a végházak állapotát. Barmincz végházban, melyek Kanizsa felé képezték a török ellen a védelmi vonalat, összesen csak 5171 főnyi őrséget tartott a király. Köztök legnevezetesb Sárvár és Körmend 1300—1300, Sz. Gotthard 700 főnyi őrséggel, úgy, hogy a többi 27 végházra nem jutott több, mint összesen 1871 »végbeli vitéz«; így aztán nem is csoda, ha Szecsődben csak 30, Hollósban 20. Csányban és Sebesben plane csak 10—10 hajdú képezte a praesidiumot. Mivel ez ügyben mire sem mehetett a főherczeg a magyar országgyűléssel, a hadi tanácsra bízta, tárgyalni a végvidékek állapotát még az országgyűlés berekesztése előtt.

2) Proponálta volt Mátyás. Ferdinánd főherczeg, a stayer dynasta nevében, hogy a slavoniai végházakról is külön törvényczikkben gondoskodjék a magyar országgyűlés. A németből latinra fordított czikkeket az esztergomi érsek terjeszté elő úgy az országgyűlésen, mint a nála tartott értekezleten. Ferdinánd főherczeg e czikkekben 3) Sz.-Györgyvára, Kaproncza, Yarasd, Körös, Ivanics és Károlyváros kiépítését és javíttatását kivánta a magyar országgyűléstől; különösen Sz. Györgyváráét, mely erősség Kanizsa elveszte után az összes horvát és tót határszélnek legfőbb véd bástyája volt. Aztán irrevelans határozatokat, melyek arra vonatkoztak, hogy török invasio idején a különféle helyekről adott ágyújelekre hova fusson a föld népe. A rendek azonban ezt az egész dolgot a slavon tartományi gyűlésre rejiciálták, azzal a hozzáadással, hogy mivel ez ország a maga védelmére képtelen, Magyarországtól pedig a mostani körülmények szerint nem nyerhet segedelmet, viseljen ama végvárakra tovább is Ferdinánd főherczeg gondot a kormánya alatti rendekkel egyetértve. Még megtoldották e kérést azzal a jó tanácscsal, hogy különösen Petrinja, melyrő a főherczeg ezúttal nem emlékezik meg, igen fontos és nagy figyelmet érdemel. A prímásnál tartott értekezleten a magyar 1601. márczius 18. — Irományok XI. sz. 2) Mátyás végrelatiója. 1601. ápril 6. 3) Irományok VII. sz.