Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1598. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

14 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS! a főherczeg tüstént az országgyűlés után vélte eszközlendőnek, hogy tudni lehessen idejében, mennyi hadi nép toborzható. Hogy csak magyar zsoldos és magyar tiszt fogadtassék föl: méltányosnak ismerte el a főherczeg, de kiköté, hogy kellő számú alkalmas magyarok uem léte esetére idegen tisztet is válogathasson a király, mindazáltal olyanokat, a kik magyarok közt nőttek föl. Mind e tisztek a főkapitányoknak, a főkapitányok pedig a sereg fővezérének lesznek alávetve. — Egyéb, a zsoldosokra vonatkozó pontoknál a rendi válaszban megnyugodott a főherczeg. Nem úgy az insurrectiót tárgyaló pontban. Itt arra utalt a főherczeg, hogy ezen terhet nemcsak az örökös tartományok, hanem még a német birodalom is elvállalta azon esetre is, ha a fölség táborba nem száll is; — s a jelen regensburgi bir. gyűlésen már elfogadva lőn a határozat, hogy szükség esetére a veszély helyéhez eső legközelebbi öt kerület (az alsó- és felső SZclSZ, cl frank, a bajor és a sváb) »ad nudam generalis hungaricae militiae ducis requisitionem« tüstént fölkeljen. Gondolják meg a rendek, vájjon nem illő-e, hogy ők saját földjükért még nagyobb terhet is örömestebb magokra vállaljanak? Azért azt kívánta a főherczeg, hogy az insurrectiót az esetre is elhatározza az országgyűlés, ha a fölség nem veszen ugyan részt a hadjáratban személye szerint, hanem vagy a török jő nagyobb erővel, vagy valami várat kell ostromolni, vagy ostrom alól fölszabadítani. Kért pedig minden öt háztól egy jól fölfegyverzett gyalogot s a prelátusok, mágnások és nemesek személyes fölkelését, kért a mulasztókra szigorú büntetést, nehogy úgy legyen, mint a múlt évben, midőn az alacsonyabb rendű nemeseken kivűl alig jelent meg a táborban valaki. Ragaszkodott a viszonválasz ahhoz is, hogy az idegen katonaságot rendeltetése helyére kalauzoló biztosok magyarok legyenek, s a főélelmező-mester mellé is magyar segédeket kivánt, kik a közpénztárból húznák fizetéseket. Kanizsa élelmezését, a végvárakhoz ingyen munkát követelt. Különös figyelmébe ajánlá különben az országgyűlésnek Ferdinánd főherczeg x) a tót- és horvátországi várakat: Petrinyát, Ivanicsot, Köröst, Kapronczát, Sz. Gvörgy-várát, Károly») Memoriale, 1. Irományok XV. sz.