Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1598. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

14 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS! föltét alatt, hogy szabadságában álljon készpénz helyett megfelelő számú fegyverest küldeni. E végből elrendelték a rendek a házak összeszámítását is, melyet a fölség által kijelölendő megyebeli birtokos nemes dicator, egy szolgabíró s egy más tekintélyes nemes segítségével fog elvégezni. Az adót a király csak magyar mezei katona fogadására fordíthatja, abba az udv. kamarának semmi beleszólása ne legyen, éljen a fölség, ha kell, a magy. kamara s a magyar tanács tanácsával. Kijelenték azt is a rendek, hogy az adózás e szokatlan módja a régi szokásnak (porták szerinti adózásnak) nem praejudicál s csak ez egy évre szólhat. A töröknek hódolt falvak az adónak, szokás szerint, csak felét fizessék. Míg az 1596. 10. t.-cz. értelmében a zsellérrel nem bíró telkes nemesek, az armalisták, a sajat malommal bíró s nem a többi jobbágy közt lakó molnárok, az anabaptisták, zsidók, a nem-birtokos plébánosok, lelkészek, fafűrészelők, mészégetők, továbbá a nem-birtokos, de dézsmát, negyedet vagy tizenhatodot szedő apátok, prépostok, esperesek, káptalanok megbecsültetvén, taksájuk az adóhoz csatoltatik. Tiszteket és kapitányokat, hogy a fölség rendeljen az ez adón toborzott seregnek, beleegyeztek a rendek, de csak azon foltét alatt, hogy magyarok legyenek. A kötelességét nem teljesítő adófizető a be nem fizetettösszegnek háromszorosát fizesse. A katonai zsold, a mustrára menő fegyveresek, szolgák csalása, a külföldre szegődő magyar zsoldosok tárgyában a rendek az 1595—97-diki gyűlések törvényeire utaltak. Az eddigi concessiókkal eleget is véltek tenni a rendek a méltányosság követelményeinek. A személyes fölkelés ügyében már vetőt mondának; csak akkor, ha a fölség személyesen megjelenne hű magyarjai közt (»a mit ezek nagyon óhajtanak«) valának hajlandók személyök szerint insurgálni s addig maradni királyuk körűi, a míg szükség van rájok. — A télre toborzandó zsoldosok tartásához is megtagadták a hozzájárulást : van ő. fölségének az országból elég jövedelme, fordítson ebből egy részt e czélra. Az országba rendelt katonaság kalauzolását sem akarták a rendek választott biztosokra bízni, mert ezekkel a katonaság