Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN
40 A rOZSONYi ORSZÁGGYÜI.Úg is megalapítani hatalmukat, a mely annyira megnövekedett, hogy most már segíteni nem könnyen lehet. Mindazáltal azon volt, hogy a bajokat lehetőleg enyhítse ; e végből küldötte szét néhány esztendő előtt az országos bizottságokat; és sajnálja, hogy azoknak jelentései nem vétettek tárgyalás alá. Mihelyt a magyar tanácsosok közelebb Bécsben össze fognak gyűlni, hogy az országgyűlés végzései értelmében, az adó hovafordítását megállapítsák, meg fogja oda hívni az említett bizottságok tagjait is, hogy tapasztalataik és javaslataik alapján, a kellő intézkedéseket meg lehessen tenni. Minthogy pedig ő maga a német birodalom gyűlésére készül, Mátyás főherczeget fogja maga helyett, »a legszélesebb körű teljhatalommal felruházva« odaküldeni. Jól tudja, hogy az ország védelmének szempontjából, nagy fontosságú a német birodalom segítségét biztosítani. Azon lesz, hogy elhárítva a fenforgó nehézségeket, a birodalom rendeinek figyelmét Magyarországra irányozza. Mihelyt az alkalmas időpont elérkezik, helyesnek tartja, hogy a magyar rendek is küldjenek oda »a magyar ügyekben jártas és a király előtt kedves« követeket, a kik hazájok szükségeit élénk színekkel ecseteljék. A birodalmi gyűlés szerencsés befejezése után, a Magyarországgal szomszédos országok és tartományok rendeinek egyetemes gyűlést fog hirdetni, a melyre a birodalmi gyűlés is küldene követeket; hogy a Magyarországnak nyújtandó segítség iránt közösen tanácskozzanak. Ez egyetemes gyűlést szükségképen meg fogják előzni az egyes tartományok gyűlései, a melyek az egyetemes gyűlésre teljhatalmú biztosokat fognak választani. Ezek után a király ama reményét fejezi ki, hogy a rendek meggyőződve atyai jóindulata és áldozatkészsége felől, iránta és hazájok iránt tartozó kötelességeikhez híven, óvakodni fognak a kétségbeesés sugalmazta elhatározásoktól, a melyek végső romlásukat idéznék elő. *) Az országgyűlési küldötteket e királyi leirat nem elé») Az 1593 augusztus 8-án kelt királyi irat a bécsi állami levéltárban, — L. Irományok. XIX. szám.