Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN

36 A POZSONYI OKSZÁ&QYÜLÉS Ungnád Dávidnak, az ő folyamodására és a király ajánlatára történt honfiúsítása. Az ekképen megállapított törvénykönyvet a rendek testületileg akarták a főherczegnek bemutatni; hogy egyúttal ez alkalommal tőle búcsút vegyenek. Azonban az udvar hívei a főherczegnek lehetővé akarták tenni, hogy a benyújtott szövegen némi változtatásokat tehessen ; emiatt rábírták a rendeket, hogy szándékuk tólálljanak el. Küldöttség választatott, mely márczius 17-én megvitte a főherczegnek a törvénykönyvet. A küldöttség szónoka arra kérte a főherczeget, hogy tanúsítson a rendek nyomora iránt részvétet; s legyen tekintettel arra, hogy sok bajjal küzdve, az ellenség támadásától rettegve, hosszú ideig kellett itt tartózkodniok; megállapodásaik az ország védelmére vonatkoznak, és semmit sem tartalmaznak, a mi a királyi tekintélyt kisebbítené; a rendelkezés a király kezeiben marad; és ahhoz fogják magokat tartani a mit ő a magyar tanácsosokkal el fog rendelni; immár kifogytak a költségből, és fenyegető hírek érkeznek az ellenség támadási készületeiről; határozataiktól tehát el nem térhetnek; a föherczeg haladék nélkül adja értésökre végső elhatározását. A föherczeg következőképen válaszolt. Hőn óhajtotta volna, hogy az országgyűlési tárgyalások ne nyúljanak oly hosszúra; ezt azonban, a felmerült jelentékeny nehézségek miatt nem lehetett elkerülni; az átnyújtott iratot haladék nélkül fontolóra veendi és más nap közlendi elhatározását; ezt a rövid halasztást ne vegyék rossz néven. Erre a küldöttség eltávozott. A föherczeg belátta, hogy az alkudozást a rendekkel tovább folytatni nem lehet. De attól is tartott, hogy ha a rendek végzéseit észrevétel nélkül elfogadja, a király neheztelését és megrovását fogja magára vonni. Ennek következtében arra határozta el magát, hogy az országgyűlés utolsó iratának szövegében némely változtatásokat A törvénykönyvnek csak azon szövegét birjuk, melyet a király megerősített. Mivel azonban a rendek által benyújtott szövegen a föherczeg által tett változtatásokat, az ő jelentéséből, ismerjük ; könnyen vonhatunk arra következtetést, hogy mily formában nyújtották be a rendek a törvénykönyvet,