Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN

14 A rOZSONYi ORSZÁGGYÜI.Úg a háborúnál; mert védpaizsa alatt, az ellenség szabadon pusztítja az országot, és a múlt években súlyos csapásokat mért Horvátországra. A királyi propositió — így szóltak mások — részint ábrándokat, részint kamarai ügyeket tartalmaz. Mindenekelőtt az utolsó országgyűlésen kiküldött bizottságok munkálatait kellene tárgyalás alá venni. Mert azokból kitűnik, hogy a közjövedelmek, ha czélirányosan kezeltetnének, a véghelyek ellátásán fölül, még néhány százezer forintot eredményeznének. Az állapotok jobbrafordúlásának első feltétele: a nádori méltóság betöltése. Oly férfiút kellene választani, a ki, mint egykor JSTádasdy Tamás, maga ragadná kezeibe az ország zászlaját, Egyébiránt ők nem vonakodnak adót ajánlani; sőt készek feláldozni vagyonukat és életöket is, hogy magokat a »vérszomjas kutya« ellen megoltalmazzák. Ugyanezen ülésben a horvátországi követek is, utasításuk értelmében, előadták küldőik panaszait és kérelmeit. Ezalatt a főrendek szintén összegyűltek, és a magyar tanácsosoknak a főherczeggel történt megállapodásukkal összhangzásban, azt határozták el, hogy a két tábla által választandó szűkkörű bizottság tárgyalja az ország védelmére vonatkozó kérdéseket. Nádasdy Ferenczet és Pálffy Miklóst az alsó táblához küldve, ennek hozzájárulását kérték ki. De itt heves tiltakozások hallatszottak. »Máskor — így szólottak — nyiltan és egyenesen fordúlt a király a rendekhez. Hisz a mi életünk és vérünk, becsületünk és vagyonunk forog koczkán. Nyilvánosan kell tanácskozni. Titkolódzással tönkre megy az ország. A főrendek, a pécsi püspök és Illésházy István által egy második kísérletet tettek az alsó táblánál. »Mi is magyarok vagyunk; — így szóltak — legyenek bizalommal irántunk. Az ily ügyeket titokban kell tárgyalni; nehogy azoknak híre eljusson a törökhöz.« Mindazáltal az alsó tábla ragaszkodott határozatához, melytől el nem tért akkor sem, mikor a főrendek, Mátyás főherczeg tekintélyének súlyát is a mérlegbe vetették. A követek kinyilatkoztatták, hogy ők nem mint magánszemélyek vannak itt; küldőik megbízásából mindnyájoknak kötelességök résztvenni az országos ügyek tárgyalásában, a melyből nem engedhetik magokat kizáratni. De nem volt kifő-