Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)

II. A TARCZALI ÉS ESZTERGOMI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK.1593. és 1594.

1G93. És IG94-ben. 159 késebb időkre halasztva, az ország védelmére irányozzák egész figyelmöket. Ajánljanak meg a közelebbi három esztendő mindegyikére, portánként hat forintot; úgy hogy azt, régi szokás szerint, a kamara hajtsa be. A király igéri, hogy az adóból befolyó összeget egészen magyar hadak fizetésére fogja fordítani és pontos számadást fog a rendek elé terjeszteni. A király reméli, hogy tekintetbe véve a sürgető szükséget, a rendek készek lesznek közfelkelést rendelni, és a hadjárat egész tartama alatt táborban maradni. Továbbá minden porta után egy gyalogot, vagy minden két porta után egy lovast fegyverezzenek föl. Egy magyar és egy német felügyelő tartson időnként szemlét a hadak fölött, és ellenőrizzék, hogy mindenki kötelességének feleljen meg. Mivel a régi zsoldosok nagy részben kifizetetlenek, követeléseik kielégítésére a király a rendéktől százezer forintot kér. Végre felhívja őket, hogy a hadsereg élelmezésére gabonát ajánljanak.*) A rendek több napi tanácskozás után

2) kijelentették, hogy, bár az ország a legnagyobb szegénységben és nyomorban van, »mellőzve minden kifogást és vitatkozást«, addig, míg a jelen évi hadjárat tart, havonként (június 15-től számítva) egy forint adót szavaznak meg, minden porta után. Elhatározták, hogy a rendek fejenként táborba szállanak és a főherczeg zászlai alá gyülekeznek. Egyúttal megállapították, hogy a zsoldért szolgáló lovasok négy forint, a gyalogok két forint havi zsoldnál többet, büntetés terhe alatt, nem igényelhetnek. 3) Mátyás főherczeg ezen ajánlatokkal nem volt megelégedve. Azt kivánta, hogy a rendek azon adó mellett, a melyet jobbágyaikra vetettek ki, a saját erszényökből is nyújtsanak rendkívüli segítséget.

x) Erre azonban nem voltak rábírhatók. Kinyilatkoztatták, hogy saját erszényökből segítséget nyújtani csak úgy képesek, ha a főherczeg a közfelkelésről lemond; mert az, hogy szemé') Egykorú irat a magyar országgyűlés tárgyában. Kiadta Kovachich. Supplementum. III. 310—7.11. L. VIII. szám,. 2) Thnrzó György 1594. június 7-én irja nejének: »Az gyűlésben még semmi dologban végzés nincsen.« 3) A rendek első fülterjesztését nem birjuk. Tartalmára a második fölterjesztésből vonhatunk következtetést. 4) A főherczeg válasziratát szintén nem birjuk.