Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1582. JANUÁR- ÉS FEBRUÁRBAN.

22 P0ZS0YI ORSZÁGGYŰLÉS. A fölajánlott ingyen munkákat kegyelmesen elfogadja. Megnyugszik abban is, liogy azoknak kezelését a rendek magokra vállalják; de kívánja, hogy nevezzék meg azon egyéneket, a kik hivatva lesznek az ingyen munkák váltságdíját a megfelelő véghelyekre fordítani. Hassanak oda, hogy az ingyen munkákat mindenütt pénzen váltsák meg. Az erődítési munkálatoknál úgy a rendek, mint az építészek alkalmazkodjanak a már megállapított tervekhez. A megelőző országgyűléseken megszavazott és le nem szolgált ingyen munkák behajtására küldjenek ki a rendek külön biztosokat. Azon helyeknek kijelölését, melyekre az ingyen munkák és azok fejében befolyt összegek fordíttassanak, bízzák a királyra és távollétében Erneszt főherczegre. Ha pedig erre rá nem állanak, a király megelégszik, ha a rendek biztosokat küldenek ki, s ezek a hadi tanácsosokkal egyetértőleg fognak eljárni. Helyesli, hogy az épitési anyagnak beszerzése iránt az 15G3-ik évi végzés érvényben maradjon. Az állandó hadak a fönnálló törvények értelmében tartassanak; az urak és nemesek rendesen szolgáltassák ki az általok állított katonák zsoldját; azoktól, kik kötelezettségeiknek nem felelnek meg, a főkapitányok kétszeresen hajtsák be a meg nem fizetett összeget; a makacsok ellen pedig a legsúlyosabb büntetéseket alkalmazzák. Az önkénytes behódolások tárgyában ragaszkodik a propositióban kifejezett kivánatához. A rendek állapítsák meg, hogy a kik önkényt behódolnak, azután is az egész adót tartoznak megfizetni. Hasonlóképen újólag fölhívja a rendeket, szabjanak büntetést az urakra és nemesekre, a kik a király, vagy a véghelyek parancsnokainak engedélye nélkül az ellenséges területre betörést intéznek. A hajdúknak és kósza katonáknak megfékezését az ország nyugalmának biztosítása követeli. A határnapot, mikor küldessenek a lovasok a legelőkre, nem lehet meghatározni; ez az időjárástól függ. Méltányos, hogy azon katonák, a kik zsoldjukat pontosan kapják, az élelmiszerek árát azonnal kifizessék; de azokra nézve, a kik zsoldjukat nem kapják meg, oly intézkedéseket kell tenni, hogy nekik a jobbágyok a szükségeseket előlegezzék.