Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

216 . POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. Az ellenséges területre történni szokott betörésekre vonatkozó pontnál, a főherczeg azt a formulázást ajánlotta, hogy a támadó föllépést el kell ugyan tiltani; de az urak utasitandók, hogy legyenek mindig fölkészülve, a véghelyekkel álljanak összeköttetésben, és ellenséges támadás esetében, tegyenek meg mindent annak visszaverésére. A magyar tanácsosok ragaszkodtak az eredeti szöveghez, és készebbek voltak az egész czikket kihagyni, mint módosítani. A legelőkön tartózkodó katonákat illető czikknél, a haditanácsosok szükségesnek mondák azon záradék kihagyását, a mely megállapítja, hogy azon katonákat, a kik meghatározott időben a legelőkről el nem távoznak, erőhatalommal kell eltávolítani; attól tartottak, hogy az erőszaknak ellenszegülni fognak, a miből bajok észavarok támadhatnak. Minthogy a magyar tanácsosok itt is az eredeti szöveghez ragaszkodtak, a német urak azzal a javaslattal állottak elő, hogy ez ügy a magyar tanács első évnegyedes ülésszakáig hagyassék függőben; de ezt sem tudták elfogadtatni. Minthogy a rendek azt állították, hogy idegen hadi szolgálatba lépni, ősi szabadságaik és a régi törvények értelmében, meg van nekik engedve; a főherczeg fölhívta a magyar tanácsosokat, hogy az erre vonatkozó törvényeket mutassák elő. Ezt nem tehették. Ennek következtében az határoz tátott, hogy az egész czikk kihagyatik. A keresztúri erőd építéséről intézkedő pontnál, a német urak kiemelték, hogy a rendek elmulasztották az építési költségek födözésére ajánlatot tenni; mivel pedig Stiria és Ausztria rendei ajánlataikhoz azt a föltételt csatolták, hogy Magyarország is ugyanazon összeggel járuljon hozzá, fölhívták amagyar tanácsosokat, vigyék keresztül, hogy a rendek utólag szavazzák meg a 6000 forintot; de azok kijelentették, hogy erre nincs kilátás. A czikk változatlanul hagyatott. A német tanácsosok méltányosnak ismerték el, hogy az egyházi javadalmakat magyar papok nyerjék el, de kijelentették, hogy azokat, a melyek ez előtt idegeneknek adományoztattak, nem veheti vissza. A magyar tanácsosok ebben megnyugodtak, és egy szócskát (inposterum) iktattak be, mely a végzést visszaható erejétől megfosztotta.