Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

1587. xov. — 1588. Jan. . 197 Az udvari kamarához rendeletet fog bocsátani, hogy a báni katonáknak zsoldjokat szolgáltassa ki.

1) Az országos küldöttség deczember 17-én válaszolt. Az évnegyedes tanácsülések megtartásával, és azzal, hogy néhány magyar tanácsos állandóan az udvarnál tartózkodjék, meg van elégedve. De azt kivánja, hogy az igazságszolgáltatást kivéve, a mi az ország rendes biráihoz tartozik, a magyar tanácsosok az ország összes ügyeit tárgyalják, és a határozatok végrehajtása a magyar cancelláriához tartozzék. A főherczeg azon szemrehányását, hogy a rendek négy éven át semmit sem tettek a véghelyek érdekében, nem hagyják észrevétel nélkül. Lehetséges, hogy néhány megye elmulasztotta az ingyen-munkákat kiszolgáltatni. De sok megye többet tett, mint a mennyi kötelessége lett volna. És az ország összes megyéi készséggel ajánlották volna meg úgy az adót, mint az ingyen-munkát, ha a király összehívja az országgyűlést. Nem szándékuk ő felségének teendőit a véghelyek körűi szabályozni; a haza szeretete és veszedelmének szemlélete késztetik arra, hogy a királyt kérjék, — viselje gondját a véghelyeknek. A bizottságokat a rendek készséggel alakították meg. Abban történt megállapodás, hogy az ország négy részébe négy külön bizottság küldessék. A tengerparttól a Dráváig terjedő országrész számára, Slavonia rendei tartományi gyűlésükön magok választandják meg küldötteiket. A többi három bizottság mindegyikébe két »nagyságos úr« és két köznemes választatott. A Drávától a Dunáig : Nádasdy Ferencz és Pálffy Miklós, Megyery Imre és Petheő Kristóf; a Dunától Liptómegyéig: Batthyányi Boldizsár és Illésházy István, Eszterliázy Ferencz és Justli András ; Liptómegyétől Erdély és Lengyelország határáig: Forgách Simon és Révay Ferencz, Zokoly Miklós és Rákóczy Zsigmond. A közjövedelmek kezelését,Ulászló és Ferdinánd királyok törvényeinek értelmében, a magyar kamarára kérik bízatni. Tudják ugyan, hogy a míg egy kincstárnok állott a pénzügyi Datum nélküli pontozat, az udvari kamara levéltárában. — L. Irományok. XVII. szám.