Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 7. 1582—1587 (Bp., 1881)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1587. NOVEMBER 14.–1588. JANUÁR 10.

184 . POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. szintén lehetőleg jelentékeny segélyt eszközöljön ki. Szükséges ezenkívül, hogy a katonaság élelmi szerekkel kellően el legyen látva. Ha a katonák ennek daczára kihágásokat követnek el, a kapitányok kimélet nélkül, szigorú büntetésekkel fogják őket sújtani; mig Erneszt főherczeg őrködni fog a fölött, hogy a kapitányok e tekintetben kötelességöket teljesítsék. A magyarországi ügyek tárgyalásának módját az 1569-ik évi törvény megállapítja. Ehhez szorosan alkalmazkodik. E mellett Miksa király azon igéretét, hogy a haditanács és az udvari kamara elnökei mellett magyar tolmácsokat alkalmazand, a magyarországi felek szolgálatára, ő már teljesítette. Továbbá kész a magyar tanácsosokat, kik állandón a királyi udvarnál fognak tartózkodni, nemcsak a tisztán magyarországi ügyek hanem a vegyes ügyek és a török békealkudozásokra vonatkozó kérdések tárgyalásánál ís meghallgatni. Végre, mivel a forgalomban levő pénz tekintetében is panaszkodnak, ezentúl olyant fog veretni, a melyet a német birodalomban és az örökös tartományokban készséggel el fognak fogadni. Mindezekből a rendek azt a meggyőződést meríthetik, hogy a királynak komoly szándéka van őket kielégíteni. Viszont reméli, hogy ők is a propositióban foglalt kivánatait haladék nélkül teljesítendik. Ezen királyi iratokkal egy időben bemutattatott a lengyelországi rendeknek, krakói gyűlésökből a magyar országgyűléshez intézett levelök, a melyben előadják, hogy miután közakarattal Zsigmond svéd herczeget lengyel királylyá választották, neliány pártos úr Miksa főherczeget hívta meg a trónra, és fegyveres had élén vezette az országba. Hivatkozva azon szövetségre, mely Zsigmond magyar király és Jagelló Ulászló óta a két nemzet között fönnáll, arra kérik a magyarokat, hogy a trónkövetelő Miksa főherczeget ne támogassák. 2) J) Egykorú irat a bécsi állami levéltarban. L. irományok. IV. sz. 2) Egykorú másolat Körmöcz sz. k. város levéltárában. — L. Irományok. Y. sz. A lőcsei követek november 18-iki jelentésökben írják, hogy a levél fölolvasása után : »Drauff ist nit mer dazumal geredet als dass Herr Locumtenens sagt: Attok-e segítséget.«