Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1574. MÁRCZIUSBAN

20 A POZSONYI OliSZÁC.GYULÉS felosztását bizzák reá. Állandó szabályzatot ez ügyben nem leliet megállapítani, minthogy a változó körülményektől függ azon véghelyeknek kijelölése, a melyeknek megerősítése leg­inkább szükséges ; a minthogy az 1569-ik évi törvény csekély ingyenmunkákat rendel oly várakra, a melyek jelenleg többet igényelnek. Azt is, hogy az ingyen-munkák magán czélokra fordíttassanak, leginkább a király akadályozhatja meg, kinél őszintébben senki sem viseli szivén a közjót és az ország biztos­ságát. Egyébiránt ily fontos ügyben nem egyoldalú informatiók nyomán, hanem a hadügyekben jártas férfiak és különösen magyar tanácsosainak meghallgatása után fog rendelkezni. A nemesi fölkelés új rendezésének sürgetésétől eláll; azon reményben, hogy a rendek, ígéretükhöz hiven, szükség­esetén kézséggel fognak, hazájok védelmére, fegyvert fogni. A lengyel érczpénz kiküszöbölésében megnyugszik, bár előre látja, hogy abból hátrányok és botrányok fognak származni. Azon kivánatáról, hogy a közutak szélessége törvény útján meghatároztassék, lemond; de inti a rendeket, hogy azokat oly szélességben tartsák fenn, hogy a marhakereske­dők nehézség nélkül közlekedhessenek. Azt sem sürgeti tovább, hogy a katonák számára az élelmi czikkek új árszabályzata készíttessék. Hőn óhajtaná, liogy a katonák zsoldját pontosan fizethesse; erre azonban, mivel súlyos terhek nehezednek reá, az adók pedig hanyagul fizettetnek, nem mindig képes. És minthogy ő nemcsak a Magyarországból, hanem egyéb országai- és tartományaiból befolyt jövedelmeket is az ország védelmére fordítja, a rendek panaszai alappal nem birnak. A tizedek bérlésére és behajtására nézve a rendek ja­vaslatait elfogadja. Azonban figyelmezteti őket, hogy a tize­dek szállítóinak díjazásánál más szempontok forognak fenn, ha a kincstárról, illetőleg a véghelyekről és magán birtoko­sokról van szó. A rendek kivanatát, hogy termesztményeik, melyeket elárusítás végett szállítanak, liarminczadmentességet élvez­zenek, nem teljesítheti; ez sok visszaélésre adna alkalmat és a közjövedelmeket csökkentené. Ellenben mindaz, a mit sa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom