Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1578. FEBRUÁR, MÁRCZIUS ÉS ÁPRIL HAVÁBAN

1578. FEBRUÁR, MÁRCZIUS, ÉS ÁFR1L HAVÁBAN. 207 megelőző országgyűléseken, úgy most is lemond kivánatáról. Azaz, újra felhívta ugyau a rendeket, hogy azt a közjó iránti tekintetből teljesítsék; de hozzátette, hogy azon esetre, ha teljesíthetőnek nem tartják, legalább arról gondoskodjanak, hogy oly férfiak választassanak meg, a kik tisztökben hűségesen és szorgalmasan fognak eljárni. A tizenkétnapi ingyenmunkával is megelégedett, lemondva a minden tiz porta után kiállítandó szekérről. Azonban az ingyenmunkák felosztása és készpénzen való megváltása tárgyában a szabad rendelkezést, újra magának igényelte. Mivel az újvári és kanizsai váraknak megerősítése, az ellenség közelsége miatt, sürgetően szükséges; megújította azt a kivánatát, hogy a szomszéd vármegyék e czélra külön ingyen munkákat ajánljanak; ekképen Ausztria és Csehország rendei annál készségesebben fognak ezen fontos erősség föntartására továbbra is áldozatokat hozni. Viszont a király is, a rendek által különös figyelmébe ajánlott Korpona, Szendrő és Tokaj várak megerősítéséről »mihelyt lehetséges«, gondoskodni fog; egyszerre ugyanis minden igénynek megfelelni nem képes. Azon lesz, hogy a kapitányok és katonák hatalmaskodásainak véget vessen; és e czélból igyekezni fog, hogy a véghelyek őrsége rendesen el legyen látva élelemmel, és zsoldját is pontosan kapja. Mivel azonban a királyi kincstár nem rendelkezhetik mindig a szükséges pénzösszeggel, és igy a fizetéseket néha a kellő időben nem teljesítheti: újra ajánlja, fogadják el a rendek azt, hogy a katonák, a mennyiben készpénzzel nem fizethetnek, nyugtákat adjanak, a melyeket a kapitányok beváltandnak. Az állandó lovasoknak a főkapitány és az alispánok által eszközlendő elhelyezését jóváhagyja, oly föltétel alatt, hogy a királynak és távollétében Erneszt főherczegnek megegyezését kérjék ki. A Dunántúli megyék azon kivánata tárgyában, hogy a lovasok helyett gyalogokat tarthassanak, mielőtt magát elhatározná, előbb az azon részekbe kinevezendő főkapitánynyal fog értekezni. Helybenhagyja, hogy azon főpapokat és főurakat, kik az állandó lovasokat ki nem állítják, az 1550-iki országgyűlésen megállapított büntetés érje; czélszerűnek lát-