Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1578. FEBRUÁR, MÁRCZIUS ÉS ÁPRIL HAVÁBAN

198 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS ség idején, fölkelésre szólítják őket, készséggel fognak köriilök csoportosúlni. A király azon kívánatára, liogy a királyi udvarnál és Erneszt főkerczeg mellett állandón 2—2 magyar tanácsos tar­tózkodjék ; azzal a kérelemmel válaszolnak, hogy a király a magyar tanácsosok számát szaporítsa, az üresedésben levő or­szágos hivatalokat töltse be; ekkor azután kijelölhetik azokat, kik az udvarnál tartózkodjanak. De egyúttal kifejezést köl­csönöznek azon aggodalmuknak, hogy a magyar tanácsosoknak az udvarnál való tartózkodása nem fog az idegen befolyásnak véget vetni, és hogy ezután is idegenek fogják a magyaror­szági ügyeket intézni. Panaszkodnak, hogy a törökökkel foly­tatott békealkudozások, a véghelyek oltalmazása, a koronára szállott jószágokkal való rendelkezés — mindez rendszerint a magyar tanácsosok közreműködése nélkül szokott történni; sőt a véghelyekben általán idegen származású kapitányok alkal­maztatnak. Kívánják tehát, mondaná ki a király, hogy jövőre a magyarországi ügyeket a magyar tanácsosok közreműködé­sével fogja elintézni, és hogy csak a magyar cancellaria utján kibocsátott királyi rendeletek bírnak Magyarországban ér­vénynyel. Azon kivánatot, hogy a királyi kincstár perei a rendes perfolyam mellőzésével tárgy altassanak, nem tartják teljesít­hetőnek. »Tudja meg ő felsége, — így szólnak többi között, •— hogy a magyar nemességnek egyik leglényegesebb, régi törvények és ősi szokás által biztosított szabadsága, a királyi felséget, a saját ügyeiben, bizonyos korlátok közé szorítja és formákhoz köti.« A kincstári ügyeknek soron kívüli tárgyalása visszaélés utján honosúlt meg. A nemesség ragaszkodik sza­badságaihoz, és a többi rendekkel együtt, arra kéri a királyt, hogy ne hozzon be újításokat, és a koronára szálló jószágo­kat adományozza érdemes magyaroknak. Egyébiránt az igazságszolgáltatás, és különösen a nyol­czadi törvényszékek tárgyában az utolsó országgyűlés végzé­seit fenntartják; habár az ország rendes bíráinak többsége most is vonakodott Eperjesre utazni. A királyi itélőszékhez fölebbezett pereknek az országgyűlés tartama alatt való elin­tézését kérik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom