Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1578. FEBRUÁR, MÁRCZIUS ÉS ÁPRIL HAVÁBAN

194 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS ki. Az egy-telkes nemesek közfelkelés esetén három, részleges felkelés esetén öt cúria után egy lovast állítsanak ki. Szabjanak büntetést azokra, kik kötelességeik teljesítése alól kivonják magokat. Az önkénytes behódolásoknak, a szabad hajdúk dúlásainak, az urak és nemesek kalandozásainak és egymás elleni fegyveres küzdelmeiknek megakadályozása czéljából, állapítsanak meg alkalmas intézkedéseket. Rendelkezzenek a lovashadak legelőiről, a hadak részére szükségelt élelmi és lőszerek szállításáról. Minthogy pedig a Dunántúli vármegyék ajánlkoztak, hogy saját költségökön fogják a véghelyekben állomásozó hadakat eltartani, ha a király nekik e czélra az országos adót átengedi, és őket az állandó lovasok tartásától fölmenti; tanácskozzanak arról, vájjon nem volna-e czélszerű ily alapon az összes véghelyek ellátását a megyékre bízni. Előadva, hogy a magyarországi véghelyek igazgatását Erneszt főherczegre, a horvátországiakét pedig Károly főherczegre bízta; fölhívja a rendeket, hogy a véghelyek védelmére vonatkozó és egyéb hadi ügyekben, különösen az ingyen munkák behajtása és fölosztása, az élelmi és hadi szerek szállítása, az általános és részleges fölkelés, az önkénytes behódolások és kalandozások megakadályozása tárgyában kiadandó rendeleteiknek készséggel engedelmeskedjenek. Az országgyűlés föladatai közé sorolja, hogy az igazságszolgáltatás, különösen pedig a nyolczadi törvényszékek ügyében határozzon; a királyi kincstár pereinek, a rendes perfolyam mellőzésével soron kivül való tárgyalását engedje meg; a háromságtagadók felekezete ellen alkotott törvényeket újítsa meg, és terjeszsze ki a keresztségismétlőkre. Végül fölszólítja az ország rendeit, hogy a mennyiben hazájuk javára czélzó indítványaik volnának, azokat terjeszszék elő; azokról úgy fog velők tanácskozni és intézkedni, hogy atyai jóindulatairól meggyőződjenek. Ezzel azonban a királyi proposítió nem volt befejezve. Még egy pont volt ahhoz csatolva, mely fontosságra a megelőzőket fölülmúlta. A király említést tesz a rendek gyakori panaszairól, hogy