Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 6. 1573—1581 (Bp., 1879)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1574. MÁRCZIUSBAN

10 A POZSONYI OliSZÁC.GYULÉS Az élelmiszerek árának szabályozása nem kielégitő in­tézkedés. A fődolog az, hogy a katonák mindent készpénz fize­tés mellett vásároljanak. A viszálkodó nemesekkel szemben a fennálló törvények elég hatalmat adnak a hatóságoknak. Ekképen elintézve a propositióban foglalt királyi kivá­natokat és javaslatokat : a rendek saját kivánataikat terjesz­tették elő, és különösen azon ügyeket, melyeket az utolsó or­szággyűlés már tárgyalt de elintézetlenül hagyott. Az országos sérelmeket, melyek néhány év előtt az or­szággyűléseket heteken át foglalkoztatták, az ország szabadsá­gai és a kormányszékek függetlensége érdekében való felszó­lalást most mellőzték. Miután a bajok gyökereit nem birták kitépni, egyes ágait akarták megnyesni. Azon sérelmek elő­adására szorítkoznak, a melyek alatt közvetlenül szenvednek, és a melyeknek orvoslását remélhetik, a nélkül, hogy az egész kormányzati iránynak és rendszernek változni kellene. A hang, a melyen a rendek szólanak, szerény és nyugodt. Jellemző az is, hogy az egyházi tizedek ügye áll első he­lyen. A vallási kérdés ez országgyűlés alatt nem került szőnyeg­re. A protestáns felekezeteknek nem volt okuk panaszra. Sőt egyértelműleg felkarolták a főpapok érdekeit. Ugyanis kíván­ták, hogy az egyháziak mindazon tizedeket, a melyeket ekko­rig természetben szedtek, így szedhessék ezentúl is. Azok kö­zül, a melyeket bérbe szoktak adni, a véghelyek közelében le­vőket a kamara bérelhesse; de a véghelyektől távolabb eső vidékek tizedeinek bérlésénél az illető földesuraknak legyen elsőségük. A tizedszedők, kik a népet törvénytelen illetmények beszedésével zsarolják, az ország rendes birái elé idéztesse­nek, ügyök soron kiviil tárgyaltassék, és a zsarolt összeg két­szeres értékén fölül 200 forintnyi birságban maraszt altassa­nak el. Ugyané büntetés érje a kapitányokat, kik a jobbá­gyokat erőszakkal kényszerítik a tizedek szállítására. Azon jobbágyok, kik erre önként vállalkoznak, tiz kéve után egyet kapnak fuvarbér fejében. Az országgyűlés, ezzel kapcsolatban, pártolólag terjeszti elő az egri káptalan kérelmét, hogy a szerencsi és gönczi tize-

Next

/
Oldalképek
Tartalom