Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1879)
VI. HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYÜLESEK.1565-1572.
1565—1572. 483 vége felé, újabb lépéseket tettek igényeik érvényesítése czéljából. A királyhoz, Károly főherczeghez és a bécsi udvari kamarához feliratokat intéztek. Elénk színekkel ecsetelték Kőrösmegye és a Kulpántúli terület lakóinak szomorú állapotát; mikép kénytelenek a törökök elől erdőkbe és szigetekre menekülni; mikép kell attól tartani, hogy a véghelyek egészen laktalanok fognak maradni, s mily veszély fog ebből a szomszéd Stíriára és Karintiára háromolni. Ezután, tekintettel arra, hogy az utolsó gyülésök végzéseiben tett változtatások, a pozsonyi kamara javaslatai alapján történtek; azt kérték, hogy ez ügyben ne a magyar kamarát, mint a mely a véghelyek viszonyait nem ismeri, hallgassa meg, hanem Zékel Lukács főkapitányt és Aursperg laibachi kapitányt kérdezze meg; és a régi királyoktól akkor, mikor az ország virágzó állapotban volt, biztosított kiváltságokat ne szüntesse meg most, midőn az ország oly szomorú és zaklatott viszonyok között van. 2) Ezen felirat, úgy látszik, nem maradt egészen hatás nélkül. A király april 11-én kelt leiratában kijelentette ugyan, hogy a márczius 28-iki leiratában foglalt elhatározásához ragaszkodik; de egyúttal értesité a rendeket, hogy alapos tájékozást fog magának szerezni az iránt, vájjon a Kulpán-túli részek csakugyan régi időktől fogva élvezték-e az adómentességet ; és azután úgy fog határozni, a mint az igazság követeli ; a többi czikkek iránt is, mihelyt az általa kikért vélemények beérkeznek, közölni fogja elhatározását. 3) A király, a rendek kérése értelmében, az általok kijelölt két kapitánynak véleményét kérte ki 4). Mikép hangzott ez, arról nincs tudomásunk. A király május 5-ikén megerősítette a február 22-iki végzéseket, a melyekben csak két pontra tett észrevételt. Azon gyűlésnek, mely ezen feliratokat szerkesztette, emlékeinkben semmi nyomát se találjuk. '-) Csak az udvari kamarához intézett felirat van meg annak levéltárában. — L. XI. sz. 3) A leirat egykorú másolata ugyanott. — L. XII. sz. *) Ez kitűnik a rendek feliratán olvasható hátiratból, 31*
