Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1877)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1566. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN.
16 A I'OZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS Az igazságszolgáltatásra vonatkozó végzésekhez hozzájárul; oly kikötéssel mégis, hogy a nyolczadi és helytartói törvényszékek hatásköre ne terjeszkedjék ki a János király által birt jószágok tárgyában felmerült perekre, a melyeknek eldöntését a korábbi országgyűlések a királynak tartották fenn. Az iránt: vájjon a nyolczadi törvényszék főrendü ülnökeinek jelenléte az Ítéletek érvényességéhez szükséges-e; az elhatározást a királyra hagyja. A törvényszékek tagjainak fizetésére nézve, a kamara már kapott utasítást. A főherczeg megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a rendek készek a jobbágyok sorsának javításában közreműködni ; helyesli, hogy azok, kik a jobbágyok szabad költözését akadályozzák, bűnhődjenek. A király ez irányban is teljesíteni fogja uralkodói kötelességét. A mi a rendek szabadságai ellen elkövetett sérelmeket, és a magánosok panaszait illeti, a főherczeg igen óhajtaná őket azonnal megnyugtatni; mivel azonban mindenekelőtt alapos tájékozást kell szereznie az egyes kérdések felől, és arról, a mit ezekre nézve a király már korábban tett és határozott, tudomása nincs, a sérelmeket és magánkérelmeket a királyhoz terjesztendi; igérve közbenjárását, hogy a rendek mielőbb kedvező választ nyerjenek. Ezek után felhivja őket, hogy most már ne késsenek többé a királyi előterjesztésben foglalt kivánatokat teljesíteni. i) A köznemesség teljesen elégületlen volt a főherczeg válaszával, és első hatása alatt nem volt hajlandó kivánatait tekintetbe venni. De csakhamar jelentékeny engedményekre határozta el magát; talán nem utolsó tényező volt az a vágy, hogy az országgyűlés és vele a költséges pozsonyi tartózkodás mielőbb végét érje. 2 ) J) Károly főherczeg márczius 13-iki replicatiója Körmöcz sz. kii*város levéltárában. — L. Irományok. V". szám. ß) A körmöczi követ márczius 13-án irja : »Die Landtschafft hat vor einhellig sich hören lassen, sie wolle nichts mer den einigen gülden bewilligen; vielleicht aber bedencken sie sich noch antlers, schiessen und brechen auf, dieweil böse Zeittungen vorhanden und die Zelirung allhie sicher ist.«
