Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

A pozsonyi országgyűlés 1557. júniusban. Bármily kielégítő volt Ferdinánd királyra nézve az 1556-iki januárban tartott pozsonyi országgyűlés eredménye : ügyei mind roszabbra fordúltak. A portával megkezdett békealkudozások nem vezettek czélhoz, és a budai basa parancsot vett, hogy egész erejével segítse János Zsigmondot. Az erdélyi rendek pedig, február 9-én tartott gyűlésükből felkérték a királyt, liogy vagy küldjön elégséges haderőt Erdélybe, mely a törökök ellen megoltalmazza, vagy oldja fel őket a hűség esküje alól. A válasz kitérő volt, s a rendeket ki nem elégítette. Mire ezek behívták Petrovicsot, és meghódoltak János Zsigmondnak. Isabella fiával október 22-én ünnepélyesen bevonúlt Kolosvárra. Dobó István, a Ferdinánd által kinevezett erdélyi vajda erélyes ellenállást fejtett ki ugyan, de ezzel az év végén fel kellett hagynia. Erdély Ferdinándra nézve véglegesen el volt veszve. Ez alatt Magyarországban megujúlt a török háború. Június közepén a budai basa ostrom alá vette Szigetvárt, melyet Hórvát-Stansieli Márk megvédett. Nádasdy Tamás, Zrínyi Miklós, majd Ferdinánd főherczeg, jelentékeny haderővel siettek a fenyegetett országrész megmentésére. Mindazáltal a hadjáratnak nem voltak fontosabb eredményei. A következő év (1557.) elején a liáboj-ú Ferdinándra nézve szerencsétlenül folyt. A törökök Horvátországban foglalásokat tettek, Tatát megvívták, míg Nagyváradot Isabella hadvezérei ejtették ha-, talmokba. Végtére a felvidéken is komolyan fenyegetve volt Ferdinánd uralma. Bebele Ferencz és György, kiket az 1556-ik évi országgyűlés hűteleneknek nyilvánított, több főúrral és nemessel Isabelláboz pártoltak, majd a töröktől is segítséget nyer-1*