Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)
III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1563. Szeptember-November.
1563. SZEPTEMBER ÉS NOVEMBERBEN. 427 Azonban, a király felhívására, az országgyűlés kezdeményezési jogával élve, más ügyeket is tárgyalt. A rendek mindenek előtt megújították panaszaikat az idegen tisztek és katonák önkényes és erőszakos tettei miatt. Azon kérelemmel fordúltak a királyhoz, hogy »mivel nincs a világon nemzet, mely országának méltóságait és hivatalait idegenekre engedné ruháztatni,« távolítsa el Magyarországból az idegen parancsnokokat és tiszteket, a kiknek helyébe érdemes és alkalmas magyarokat nevezzen, a milyeneket hívei között könnyen találhat; továbbá a magyar ügyeket magyar tanácsosainak közbenjöttével intézze el, és a német cancelláriából ne bocsásson Magyarországba rendeleteket. Minthogy a királyi hadaknak féktelenségök már annyira megy, hogy azt a nemesekkel is éreztetik, és a falvakban megszállván, majdnem úgy dúlnak mint a törökök: a főkapitányok felliatalmaztatnak, hogy az ily katonákat az urak és nemesek birtokairól állomásaikra visszaűzhessék; ha pedig a főkapitány távol van, vagy pedig épen ő ezen lektelenségek okozója, a iő- és alispánok hívják fegyverre a megye közönségét, és szabadítsák meg a megyét a kicsapongó katonáktól. Az általok okozott károkat zsoldjukból kell pótolni. Továbbá a háború idejében külföldről behívott hadak is gyakran úgy viselik magokat, mintha ellenség földjén táboroznának. A király felkéretik : gondoskodjék arról, hogy azok minden kártételtől tartózkodjanak és az okozott károk pótoltassanak. A gyilkosok ellen és a statútióknál követendő törvényes eljárás körűi több új rendszabály állapíttatott meg x ). És mivel az utóbbi években a káromkodás is nagy mértékben elterjedett, a rendek meg lévén győződve, hogy az Isten haragját idézi fel az országra: abban állapodtak meg, hogy mindazok, a kik »Istent, a szentségeket és saját leiköket« káromolják, illetékes biráik előtt bevádoltatván, az első és második ízben nyilvánosan megverettessenek, harmadik ízben pedig miut a gyilkosok úgy bűnhődjenek; azokra pedig kik a káromkodókat fel nem jelentik, három márka bírságot róttak. L. ezeket a törvénykönyv XXXVIII. — XLI. é.s XLV. XLVI. LI1I. ezikkeiben.
